Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Sallai József: A népi kollégiumok Nyíregyházán 1946–1949

lak üvegezése, zárak felszerelése, cserépkályha rakása még későbbre maradt, de az épület lényegében már fogadhatta a diákokat, megkezdődhetett benépesítése. Szeptember első napjaiban azonban mindössze 12 tanuló jelentkezett felvételre (Nyíracsádból 4, Nyírbéltekről 3, Apagyról 4, Nyírbátorból 1). Ezekből bejött 3 tanuló, de végül közülük is csak kettő maradt. Nyíregyháza városa 6 tanulónak évi 1000—1000 Ft-os tartásdíját vállalta, de az összlétszám így sem érte el a tizet.(18) A tanévkezdéssel tehát nem nyílhatott meg Nyíregyházán a népi kollégium. Ma már nehéz lenne megállapítani, hogy a szeptemberi benépesítés elmaradásában mennyire lehetett szerepe a nyár végére, a tanítási szünetre maradt szervező munka elégtelenségének, s ezzel összefüggésben a szülők nem kellő tájékozottságának, esetleg a népi kollégiumoktól a vallásos nevelést féltő ellenagitációnak(19) vagy más körülménynek. Mindenesetre ellentmondás van e kihasználatlan lehetőség és az olcsó kollégiumi ellátás iránti igény között. S az így támadt feszültség az új tanévvel még fokozódott, mert a dolgozók középiskoláinak létszámban megnövekedett tanulói tovább gyarapították a kollégiumra várók sorát. Különösen a dolgozók tanítóképzőjének volt szűk és alkalmatlan a Kálvineum által bérelt Búza utca 10. szám alatti leánykollégium egy szobája, amikor ez az intézmény azáltal is népesebb lett, hogy a zempléni Ricsén megszűnt dolgozók tanítóképzőjéből is többen itt folytatták tanulmányaikat.(20) Érthető tehát, hogy a közigazgatás és a pártok felelős vezetői, az ügy elkötelezett támogatói nem mondtak le a tervezett kollégium megszervezéséről, sőt újult erővel folytatták kezdeményezésüket. Ennek eredményeként a szervező bizottság végre 1947. február 11-én jelenthette a Népi Kollégiumok Országos Szövetségének a kollégium megalakulását, amelyet a NÉKOSZ február 17-én tartott ülésén jóvá is hagyott.(21) A katolikus fiúgimnázium, a Kossuth Gimnázium, a kereskedelmi középiskola és a Dolgozók Tanítóképzője tanulóiból összetevődő 25 fős kollégiumi tagság azonban nem az említett Vay Ádám utcai épület Véső utcai részében, hanem a Kossuth utca 36. sz. alatt talált otthonra, amely — Juhász Ferenc igazgató szerint — március 25-én nyitotta meg kapuit.(22) A Véső utcai elhelyezéssel ugyanis többen nem értettek egyet, amint azt a Magyar Nép 1946. augusztus 6-i cikke is szóvá tette, mert akadályozta volna az ott működő internátus bővítését és véleményük szerint nem is szolgálhatta volna elég hatékonyan a Győrffy Kollégium alapgondolatának megvalósítását. Míg Vajda Márton újságíró a kommunista párt, Porzsolt István a parasztpárt részéről a Kossuth utcai épület megszerzését szorgalmazta,(23) a Vay Ádám utcai épületre is jelentkezett igénylő, Bélyi Szabó Dezső, a Magyar Kollégiumi Egyesület (MAKE, a Független Kisgazdapárt kollégiumi szervezete) szervezési osztályának ve-