Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Hebeny Zoltán: A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868–1900 között

kezdeményezések azt eredményezték, hogy a falusi és a városi kisiskolák száma egyre nőtt s valóságos iskolahálózattá terebélyesedett. Az oktatás felülről jövő országos szabályozása először Mária Terézia uralkodása idején érvényesült. Az uralkodó belátta, hogy a Habsburg abszolutizmusnak Magyarországon is szüksége van hasznos munkát végző és megbízható parasztokra, a mezőgazdasági termelékenység fokozására, szakképzett hivatalnokokra, az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend közép- és felsőfokú intézményeinek egységes irányítására stb., ezért 1777ben kiadta az I. Ratio Educationist. Ez a nevelési rendszer a tanügyet egységesen szabályozta és megvalósította az állami felső vezetést. A protestánsok iskoláira azonban a Ratio tantervi és szervezeti rendelkezései gyakorlatilag nem terjedtek ki. Bár az alsófokú, ún. anyanyelvi iskolák látogatását még nem tette kötelezővé, de kívánatosnak tartotta, hogy a köznép gyermekeit télen—nyáron iskolába járassák. Amennyiben ez nem lehetséges, ,, ... a mezei munkák végeztével délelőtt és délután két-két órai..." tanításban vegyenek részt a gyermekek. Javasolta, hogy azok 8 éves koruktól kezdve addig járjanak iskolába, míg a mezei munkára eléggé meg nem erősödnek.(2) Az I. Ratio tehát az alsófokú iskoláztatást szorgalmazta, de nem tette kötelező jellegűvé. Mária Terézia halála után fia, II. József az 1770-es évek népoktatási kezdeményezéseit továbbfejlesztette, hangsúlyozva, hogy ,, . . . minden polgárnak kötelező erővel alkalmassá kell tenni magát az állam szolgálatára, hasznos ismeretek és tudományok által."(3) Az iskolák útján való nyelvi németesítés érdekében egyrészt nagyszabású iskolaépítési akcióba kezdett, másrészt pedig bevezette a kötelező iskolába járást. A meglévő alsófokú iskolák számát jelentősen növelte: pl. 1788/89-ben 464 új iskola épült. Ezen iskolák jelentős részében felekezeti különbségek nélkül tanultak a gyermekek. A „közös" iskolák létrehozása erőteljes lépés volt az állam által irányított, világi iskoláztatás felé. II. József az iskolafelügyelők számára kiadott utasításában (1789) pontosította és szigorította az iskolába járást. Eszerint minden gyermek 6 éves korától 12. évének betöltéséig köteles volt iskolába járni. Mivel a szülőknek nem kellett tandíjat fizetni, azok szegénysége nem mentesítette gyermekeiket az iskolalátogatás alól. Abban az esetben, ha a gyermek egy hónapot hiányzott az iskolából, a vagyonos szülőket 20 krajcár bírságpénz megfizetésére, a szegényeket pedig egynapi közmunka teljesítésére kötelezte.(4) A jozefinizmus bukása után a közös iskolákat csakhamar megszüntették és a különböző felekezetű tanulókat egymástól elkülönítették. Főként Sándor Lipót főherceg hatására a katolikus iskolázás fokozatosan visszafejlődött. Ezzel szemben a protestánsok közoktatási törekvései, az 1790. évi XXVI. tc. 5. szakasza alapján, határozott lendületet vettek. Ez