Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Hebeny Zoltán: A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868–1900 között

a tény végül arra késztette I. Ferenc királyt, hogy a katolikus iskolák kérdését ismét napirendre tűzze. így került sor 1806-ban a II. Ratio Educationis kiadására, amely lényegileg az I. Ratio és az 1790—91-ben kiküldött országgyűlési tanügyi választmány munkája alapján készült. Az alsófokú iskolák tekintetében lényegében megismételte II. József rendelkezését: azaz a 6—12 éves gyermekek kötelező oktatását (13. pont), azzal a különbséggel, hogy az iskoláztatás elhanyagolása miatt a szülők testi fenyítését is kilátásba helyezte, valamint az iskolai évek befejezése után az ismétlő (vasárnapi) iskolák látogatását is elrendelte. Ez a Ratio, okulva II. József általános érvényűnek szánt tankötelezettségének megvalósíthatatlanságából, reálisabban írta elő az iskoláztatást amikor pl. külön rendelkezett a lányok tanításáról más-más tananyagot írva elő a köznép, a polgári és nemesi származású, valamint a „magas születésű" lányok iskoláinak.(5) I. Ferenc nemzetellenes politikája azonban, valamint a Szent Szövetség reakciója a továbbiakban megakadályozott minden haladó tanügyi kezdeményezést. A népnevelés kérdése ismételten csak a reformkorban kerülhetett előtérbe. A köznemesi ellenzék munkájának eredményeként az 1839—40. évi országgyűlés Bezerédy István liberális politikus elnökletével, a népnevelés tárgyában választmányt küldött ki. Ez a választmány 1843-ban terjedelmes törvényjavaslatot nyújtott be, melyben a kötelező népoktatás is szerepelt. A 115. § szerint ,,... minden szülő vagy gyám ... köteles minden növendéket hatodik éve betöltése után — a fiút ugyan tizenkét esztendős, a lánygyermeket pedig 10 esztendős koráig — iskolába küldeni: hacsak a helybeli iskolai felügyelet tudtával otthon nem taníttatja."(6) A tankötelezettség törvénybe iktatásának javaslata az egész dokumentum egyik legjelentősebb tétele. Témánk szempontjából fontos kiemelnünk a tervezet 3. §-át, mely minden társadalmi osztály gyermekeinek oktatását javasolja, meghatározva — a szükségesség és hasznosság követelménye alapján — a tanítandó ismeretek jellegét is.(7) Sajnálatos azonban, hogy ez a haladó vonásokkal teletűzdelt, de bizonyos mértékben a liberális nemesség törekvéseinek korlátai között rekedt törvénytervezet, Bécs ellenállása miatt, nem kerülhetett az országgyűlésen még érdemleges tárgyalásra sem. A reformmozgalommal szemben ellentámadásba átmenő kormányzat 1845-ben megalkotta a „Systema Scholárum ..." című dokumentumot, melynek népoktatásra vonatkozó része: „Magyarország elemi tanodáinak szabályai" 1846. december 21-én került nyilvánosságra. Ez az iskolai tervezet a tankötelezettség tekintetében nem tett különbséget fiúk és lányok között. Előírta egységesen a 6 éves kortól a 12 éves korig terjedő kötelező iskolába járást. Iskolai mulasztás esetén pénzbírság kivetését helyezte