Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása

szinte évek leforgása alatt elterjedt, tömegesen termesztett fajtája lett mezőgazdaságunknak. A forrásadottságok, első helyen is a korabeli szaklapok és szakirodalom révén nyílna lehetőség arra, hogy behatóbban foglalkozzunk az állattenyésztésben végbement fajtaváltás eddig alig érintett következményeivel. Olyan tenyésztéstörténeti kérdések vizsgálatára gondolnánk, hogy: a fajtaváltás milyen mértékben növelte meg a takarmány-értékesülés fokát, ezzel egyidejűleg milyen mértékben igényelt értékesebb takarmánybázist ez a fajtaváltás? Hogyan hatottak mindezek a hús- és tejtermelésre, mennyiben növelték vagy csökkentették az igaerő teljesítőképességét, s változtatták meg annak korábbi struktúráját? Fontos lenne megvizsgálni azt is: a vasúthálózat kiépülése mennyiben segítette az új fajták bevezetését azáltal, hogy többé nem volt szükség a piacra kerülő állat lábon való elhajtására több száz kilométeren át. Végül, de nem utolsósorban a néprajztudomány nyomdokain haladva nagyon fontos lenne, korszerű szempontok alapján és módszerek segítségével, hozzálátnunk az egyes termelési ágazatok, növényfajták és állatfajok, termelés- és tenyésztéstörténeti kérdéseinek analitikus feldolgozásához is. Mindenekelőtt a néprajzi kutatások által eddig nem érintett területekre kellene munkánknak irányulnia, így első helyen a gabonatermelés egyes ágazatait, a növénytermelésben korszakos változást nyitó magyar búza termeléstörténeti kérdéseit kellene mielőbb munkálat alá vennünk. Nem hanyagolva el természetszerűleg a többi gabonaneműek, a szálas- és gumóstakarmányok, az egyes állatfajok és fajták, a termelési eszközök és termelési műveletek, technológiák fejlődéstörténeti kérdéseit sem. Nem feledkezve meg soha a termelő ember helyzetéről és szerepéről sem. Sem arról, hogy a vizsgált ágazatok hogyan kapcsolódtak, miként illeszkedtek a termelés egész rendszerébe, folytonos figyelmet fordítva a különböző ágazatok egymásba kapcsolódására, az átalakulás egész bonyolult kapcsolatrendszerére is. A termeléstörténeti kérdések vizsgálata — jól tudom — nem szakítható el a kapitalizmus korának általános gazdasági struktúrájától, annak átalakulásától, fejlődésétől sem. Nem szakítható el a termelés irányát mindig befolyásoló piacviszonyoktól, s a nemzetközi tőkés munkamegosztás fölé- és alárendeltségi viszonylatokat teremtő hatásától sem. Mindezek vizsgálata azonban igazán megalapozottá akkar válhat csak, ha a termelés belső struktúrájának alapvető kérdéseit és hazai viszonylatait feldolgoztuk már. . Rátérve az üzemtörténeti kutatások előtt álló feladatokra, elsőként talán a nagyüzemek kérdéseiről kellene röviden szólni. Az eredmények ugyan épp ezen a téren mondhatók jelentősnek, de távolról sem állít—