Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)
Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása
hatjuk, hogy a tőkés nagyüzemek valamennyi típusát ismernénk. Külön ki kell emelni a kronológiai aránytalanságot, azt, hogy a kutatások zöme — két eset kivételével — a tőkés korszak első és felfelé ívelő szakaszának, az 1914-ig terjedő időszaknak a nagyüzemi viszonyait vizsgálta. Éppen ezért nagyon indokolt lenne, ha a kutatások mielőbb kiterjednének a Horthy-korszak stagnáló évtizedeire is. Hangsúlyozni kell, hogy . az új módszerek mellett új szempontok alkalmazására épp az üzemtörténeti monográfiák tettek sikeresnek mondható kísérletet, még pontosabban: itt nyílott lehetőség a bőséges és sokrétű forrásanyag révén azoknak alkalmazására. Közülük is a legkorszerűbbnek látszó eljárásokat a közelmúltban megjelent mernyei uradalommal foglalkozó monográfia alkalmazta.(9) Fontos lenne felkutatni, hogy miként is lehetne az ország tőkés-korabeli agrártermelésében és üzemrendszerében annyira jelentős közép- és kisüzemek viszonyait a történetírás módszerével megközelíteni, a szükséges forrásokat megtalálni. A középüzemekre nézve rejtegethetnek anyagot a levéltárak is. A hajdani termeltetők leszármazottainál is kallódhatnak ilyen természetű anyagok, viszont annál reménytelenebbnek látszik e tekintetben a kisüzemek helyzete. Kerülhetnek ugyan elő parasztkrónikák, gazdasági feljegyzések, keresni kell azonban a módokat, hogy más utakon jussunk adatokhoz. Az egyik megközelítési módnak kínálkozik az, amellyel a Szekszárddal kapcsolatos társadalomtörténeti kutatások során kísérleteztek.(lO) Nevezetesen: az árvaszéki iratok felhasználására gondolunk. Nem mondható kimerítettnek a két háború között létesített mezőgazdasági kamarák, igaz, erősen megtizedelt iratanyaga sem. Funkciójuknál fogva ezek a kamarák többfajta és különféle szempontú felméréseket végeztek és végeztettek a parasztgazdaságok termelési helyzetéről épp úgy, mint az osztály társadalmi viszonyairól. A Duna—Tiszaközi Kamara iratanyagában például maradt némi nyoma ezeknek a felméréseknek, feltételezhető, hogy másutt is lehetne találni valamit. Végül hasznosíthatónak látszanak azok a korabeli agrárgazdasági jellegű felmérések is, amelyeket 1909-ben Károly Rezső jelentetett meg a mezőgazdasági üzemviszonyokról.(11) Majd a két háború között kimondottan üzemszámtartási szempontok szerint s az előbbinél lényegesen szervezettebb keretek közt, a debreceni és a keszthelyi mezőgazdasági akadémia oktatóinak irányításával több éven át gyűjtötték az adatokat a mintaszerűen kiválasztott parasztgazdaságok termeléséről és jövedelmezőségéről. A felvételek rendszerezett eredményeit mind a keszthelyi, mind a debreceni akadémia publikálta annak idején.(12) Az üzemtörténeti kutatásokról szólva fontos lenne végül nagyobb figyelmet szentelni annak, hogy az egyes üzemkategóriákon kívül minél
