Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása

Egyáltalán nem tisztáztuk, hogy a területileg duplájára nőtt szántóföldi termeléssel s a mintegy — értékben és mennyiségben — duplájára nőtt egységnyi hozamokkal, azaz: a megtermelt hozamoknak és értékeknek hat évtized alatt mintegy négyszeresre való növekedésével hogyan boldogult a lélekszámban, tehát aktív munkaerőben alig-alig növekvő agrárnépesség, miként tudta a termelést — vetést, művelést, betakarítást — elvégezni? Hogyan hatott mindez a termelési és társadalmi szerkezetre, milyen módon alakította át a munka- és üzemszerkezetet; hogyan alakult a munkaerőszükséglet és munkaerőkínálat, milyen típusú kapcsolatrendszer létesült közöttük? Mindezeket azonban nem csupán az agrártermelésben is egyre fontosabbá váló termelékenység és jövedelmezőség, a belterjesedés kérdése szempontjából lenne fontos tudnunk és megismernünk, hanem a mezőgazdasági termelés munka- és igaerőszükséglete miatt is. A munkaerőszükséglet alakulásából ugyanis, úgy tűnik, igen fontos társadalomtörténeti konzekvenciák is leszűrhetők lennének. Arra, a valamennyiük által hosszú éveken át hangoztatott szemléletre gondolok, amely az agrárszegénység kétségkívül folytonos növekedését a feudális korból átmentett nagybirtokrendszernek, az egészségtelen birtokmegoszlási viszonyoknak és annak tulajdonította, hogy a fennálló államhatalom csakugyan makacsul védte ezt a birtokstruktúrát — tőlük és ellenükre. Alapos és bonyolult számvetések után talán kideríthető lenne, hogy a nincstelen tömegeket nem csupán a birtokstruktúra kárhoztatta valóban sanyarú sorsra, hanem a termelési eszközök, a technikai eljárások fejlődése s az ország egész gazdasági szerkezete is jelentős mértékben hozzájárult ehhez. Arra a történelmi folyamatra gondolunk, amelynek utolsó felvonása szinte a szemünk előtt játszódott le, amikor a technikai haladás s az iparszerű termelési rendszerek szükségképpen szorítják ki, teszik feleslegessé a mezőgazdaságban foglalkoztatott és belőle élők tíz- és százezreit. Visszatérve a termeléstörténeti kutatásokhoz, fontos lenne annak földerítése is, hogy a technikai haladás és a vetésszerkezet átalakulása mellett milyen mértékben járult hozzá a korszakban kibontakozó növénynemesítés a hozamok növeléséhez? Csak sejtéseink vannak arról, Jaogy az állattenyésztéshez hasonlóan a növénytermesztésben is nagyméretű fajtaváltás zajlott le a múlt századtól századunk első harmadáig. Ennek lefolyását, ütemét és méreteit azonban nem ismerjük, nem kutattuk, valamennyi nemesítő nevét sem ismerjük. A hazai nemesítés eredményei mellett ekkor jelennek meg a külföldről behozott különféle növényfajták, olyanok, amelyek közül nem egy a sikeres kísérletek után