Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Für Lajos: A kapitalizmus korának termelés- és üzemtörténeti kutatása

mokkái felvázoltuk a művelési ágakban beállott változásokat; rámutattunk a szántók nagyarányú emelkedésére és az ugar, terméketlen területek és legelők nagyarányú csökkenésére; a vetésszerkezet, azaz: a növénytermesztési struktúra átalakulására, az átlag- és az összhozamok emelkedésére, az eszközváltásra, az eszközkészlet növekedésére és differenciálódására; s arra, hogy mindezek tájanként, pontosabban: országrészenként és birtokkategóriánként hogyan és miként is alakultak a vizsgált korszakban. Ugyanezt tettük az állattenyésztés vonatkozó adataival is. Fejtegetéseink eredményeit azután a korabeli sajtó, szaksajtó és szakirodalomból vett megállapításokkal igyezektünk alátámasztani, s a kialakult képet árnyaltabbá tenni. Azt végeztük el, ami az adatokból első pillantásra és hagyományos módszerekkel kibogozható volt. Ezek az adatok azonban mélyebben és sokkal bonyolultabb összefüggések feltárására is lehetőséget adnak, ha a korszerű agrár- és közgazdasági szempontokat, módszereket fokozottabb mértékben elsajátítjuk és felhasználjuk. A következő problémakörökre gondolunk. Ismeretes, hogy a szántók területe 1855 és 1913 között — kerekítve — 14 millióról 22 millió kat. holdra emelkedett. Ha ehhez az ugarcsökkenés révén ugyancsak rendszeresen művelés alá vett területet is hozzávesszük, akkor a szántók területe mintegy megduplázódott. Soha nem vizsgáltuk eddig: hogyan és milyen módon lehetett megművelni az ilyen mértékben megnövekedett területet, milyen eke- és fogatkapacitást igényelt az? Utólagos számítások szerint a faekék teljesítő képessége közép kötött talajon, közepes képességű igásfogattal kb. 0,3, a vastestű ekéké 0,5, a vasekéké pedig 0,7 kh/nap volt.(7) Ismerve az ekeváltásból származó teljesítőképesség növekedését és az eketestek darabszámát, talán kideríthető lenne, hogy mennyivel növekedett a szántásra fordított munkanapok száma, s az milyen eltolódást idézett elő a termelésben? Legfőképpen: milyen hatást gyakorolt az ún. tenyészirányra, módosította-e az állatállomány összetételét? Ezzel összefüggésben fontos lenne annak vizsgálata, hogy a talajművelés minőségi javulása milyen arányban járult hozzá a hozamok — az össz- és átlaghozamok — növekedéséhez? Azt sem tudjuk, hogy a kézit felváltó gépi vetés, a sarlós aratást véglegesen kiszorító .kaszás aratás, legfőképpen: a kézi cséplést és nyomtatást felváltó gépi cséplés mennyi munkaerőt szabadított fel vagy koncentrált egy-egy csúcsidőre milyen mértékiben járult hozzá a takarmány- és kapásnövények növekvő termesztéséhez, a hozamok emelkedéséhez. Nem vizsgáltuk eddig azt sem, hogy pl. az ország búzatermelése az 1871/g.Ö-as évektől az 1901/10-es évekig miként is emelkedhetett 16,5 millióról 40,9 millió mázsára, vagy a kukoricáé 15,8-ről 33,9 millióra, a burgonyáé 11,8-ről 43,5 millióra?(8)