Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

érdeme, hogy a kisebb tájegységeket (Szamosköz, Szilágyság, Nyérköz stb.) is leírja. Kimutatást közöl a szabad királyi és egyéb fontosabb városokról, valamint a folyókról. Viszonylag sokat ír az ország érsekségeiről, püspökségeiről, apátságairól és szerzetes rendjeiről. De más fontos adatokat is közöl, ismerteti kora állami méltóságait, hivatalait, a főispánokat, a harmincadhelyeket, a posta útvonalát stb. A következő érdemes munka a Bécsben 1718-ban megjelent Topographia Magni Regni Hungáriáé (Nagy-Magyarország helyrajza). A kötet előbb a „vetus Hungaria"-ról, vagyis a régi Magyarországról szól. A Kárpát-medence honfoglalás előtti viszonyait, a magyarok eredetét ismerteti. Ezután a „Hungária moderna", azaz a korabeli Magyarország vármegyéit írja le. Majd a magyar korona kapcsolt országairól (Dalmácia, Horvátország, Szlavónia stb.) és a magyar korona tartományairól (Erdély és a román fejdeelemségek) szól. Elsőrendű érdeme, hogy viszonylag részletesen ír az egyes megyékről. Azelőtt legfeljebb felsorolták a megyéket és az egyéb közigazgatási egységeket, ebben a műben viszont mindezek összefoglaló leírását kapjuk. A megyék ismertetésére szintén gondot fordító munka Timon Sámuel Imago novae Hungáriáé (Az új Magyarország képe) Kassán 1734ben megjelent kötete. A XVIII. századi honismertető irodalom kétségkívül legnagyobb alakja Bél Mátyás (1684—1749). A korabeli Magyarország leírását hatalmas műben tervezte. Fiaiból, tanítványaiból kutatógárdát hozva létre, gyűjtötte a földrajzi, történelmi, nyelvi és egyéb adatokat. A négy részre tervezett hatalmas műből Notitia Hungáriáé novae historico geographica (Az új Magyarország történelmi földrajzi ismertetése) címmel, Mikoviny Sámuel megyetérképeivel csak az első rész négy kötete (Bécs, 1735— 1742) és a második rész első kötete jelent meg. Az első részhez tartozó kötetek a Dunán innen (Cisdanubium) megyéit (Pozsony, Turóc, Zólyom, Liptó, Pest—Pilis—Solt, Nógrád, Bars, Nyitra és Hont megyéket) tartalmazzák. A második rész a Dunántúl (Transdanubium) vármegyéit ismertette volna. Ebből azonban csak a Mosón megyéről szóló kötet jelent meg. A mű további részei kéziratban maradtak, a kéziratot az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár őrzi. Egyes részeket azóta adtak ki belőle, a kézirat nagyobb fele azonban még kiadásra vár. Említést érdemel továbbá Bél Mátyás posthumus, sok kiadást megért, a Notitia kiadatlan kéziratának felhasználásával készült, Compendium Hungáriáé geographicum (Magyarország földrajzának kézikönyve) című munkája. A mű előbb az ország egészéről ad általános leírást, majd az ország akkor divatos felosztását követve, a megyéket ismerteti. E felosztás szerint Magyarország alapvetően két nagy részre oszlott: Alsó-Magyarországra (Hungária