Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

Inferior) és Felső-Magyarországra (Hungária Superior). Alsó-Magyarország — a Dráván-túli részek nélkül — a Duna, Felső-Magyarország pedig a Tisza vízgyűjtő területét jelentette. Alsó-Magyarország területén két részt különböztettek meg: a Dunán innent (Cisdanubium) és a Dunántúlt (Transdanubium). A Dunán innenhez a fent említetteken kívül még Bács, Trencsén, Árva, Komárom és Bodrog megyéket, valamint a Kiskunságot számították. A Dunántúl területét Mosón, Sopron, Vas, Zala, Veszprém, Győr, Esztergom, Fejér, Tolna, Somogy és Baranya alkották. Felső-Magyarországot szintén két részre osztották: a Tiszán innenre (Cistibiscum) és a Tiszántúlra (Transtibiscum). A Tiszán innenhez Szepes, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Abaúj, Gömör, Torna, Borsod, Heves és Külső-Szolnok, Csongrád megyéket, a Jászságot és a Nagykunságot számították. A Tiszántúl Temes, Csanád, Arad, Zaránd, Békés, Bihar, Szatmár, Szabolcs, Ugocsa és Máramaros megyéket jelentette. Külön fejezetek szólnak még a műben Szlavóniáról, Horvátországról és Dalmáciáról, Galíciáról és Lodomériáról, végezetül Erdélyről. Introductio in orbis hodierni geographiam (Bevezetés a mai világ földrajzába) (Pozsony, 1748.) című kötetébe Magyarországról is külön fejezetet iktatott Tomka Szászky János. Utóbb írott földrajzi művében, a kétkötetes Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam-ban (Bevezetés a régi és a mai világ földrajzába) (Pozsony—Kassa, 1777.) szintén külön szól Magyarországról, Erdélyről és a társországokról. Mint különösen is becses és fontos forrást kell kiemelnünk Kari Gottlieb von Windisch Pozsonyban 1772-ben napvilágot látott Politisch— geographisch- und historische Beschreibung des Königreichs Hungarn (A Magyar Királyság politikai, földrajzi és történelmi leírása) és az ugyanott 1780-ban kiadott, kétkötetes Geographie des Königreichs Ungarn (A Magyar Királyság földrajza) című munkáit. A XVIII. század végéről még két szerző érdemli meg figyelmünket. Ignaz de Luca, aki Geographisches Handbuch von dem österreichischen Staaten (Az osztrák állam földrajzi kézikönyve) többkötetes munkájának IV. kötetét Magyarország ismertetésének szentelte, valamint Honoratus Novotny, aki Sciagraphia (Feljegyzések) című, kétkötetes művében adta Magyarország leírását. Mindkettőből gazdag és sokoldalú ismeretanyag meríthető az ország akkori viszonyairól. A XIX. század honismertető irodalma nevezetes darabjainak számbavételét Antonius Faber Compendium statisticae specialis Regni Hungáriáé (A Magyar Királyság részletes statisztikájának kézikönyve) kétkötetes, Bécsben és Pozsonyban 1822—23-ban kiadott munkájával kezdhetjük. Bár az író statisztikának, sőt speciális, tehát tüzetes, részletes statisztikának címzi művét, annak helye még teljes joggal jelölhető ki