Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

bői különböző helyekről származó lakosok, akiknek származási helye ma is könnyen megállapítható, hogy eredetük szerint hová valók. A Czinkoczky-családnevűek a Pest megyei Cinkotáról; a Zavaczkyak Zavadáról; a Tomasovszkyak, akiknek eredeti neve Kergyik, Tamásfalváról; a Szudiczky, a Szuchanszky-család Szucháról; a tulajdonképpeni Szucháesok, most Gerliczkyek Gerliczéről. A nevüket nem csak maguk adták maguknak, hanem a hasonló nevűektől való megkülönböztetésül nem csupán*a városi összeírok írták így őket, de a megyei és népösszeírások is így jegyezték fel, ezek a családnevek ragadtak rájuk. Különböző családok, azon okból, hogy nemesek és adománybirtokosok is (pl. azelőtt Figura, most Tresztyanszky) az előnévről; a Kovács, akiket általában Zemannak hívtak a foglalkozásáról vette a nevét. Mindnyájan elhozták nemes levelüket, jóllehet eleinte titkolták nemességüket, mert mikor egy bizonyos Batiz (nem tudom honnan származott) a nemesi előjog következtében a közös teherviselést megtagadta, hitelt érdemlő tudósítás alapján, a földesúr engedelmével nem csak kizárták, hanem még a határból is kihordották. A többi nemes egészen II. József császár koráig és nemességük igazolása után is, minden terhet egyaránt hordozott a nemtelenekkel. Ennek bizonysága a mezőváros közönséges összeírásai és ezek alapján megejtett adókivetések. Az elgondolhatónál is szerényebben élt nemességével Regulyi Sándor úr, aki ezzel a kiváltsággal sohasem dicsekedett és munkáját bárki, — a legnyomorultabb ember iránt is — figyelemmel és teljes szívvel-lélekkel látta el. Amelyet, mint keresztyéni szeretetből folyót e sorok írója M(iskolczy) M(átyás) nem csak ezen ok miatt nem tud eléggé dicsérni, ámbár ez a dolog itten eléggé köztudomású." 9. A kéziratban ,,A" jegyzetben: „Mivel a szarvasi lakosai, a kivándorlás kezdeményezői, Zajácz János, Súlyán Ádám kovács, másként Laczó András és Szmolár János." 10. Az elismervény SzSzmLt. V. A. 103/b. 205/5 r. sz. 1754:9. lelt. sz. alatt. 11. A kéziratban „A" jegyzet alatt: „Tetszett a felmérésnek eredeti feljegyzését saját nyelvükön is megörökíteni, amely így szól: E főbíró idején osztottuk fel a nyíregyházi földet.. ." stb. Az eredetiben ócseh nyelven írott szöveg fordítását közölte Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755 —1797. (Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I—II.) Nyíregyháza, 1979:362.; — Az annales írója ismerhetett olyan iratokat — esetleg csak Petrikovicsnak adott ígéreteket — amelyeket itt, mint