Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

szerfelett szerette volna a kommunitásnak bérbe adni, de most már magasabb bérért, 6000 ft-ért. Azok, akikre az egyezkedés volt bízva, nevezetesen nemes Kovács Pál és Pápay György, nehézkesen és restül jártak el, a kibérléstől vagy azért léptek vissza, hogy az elmúlt évek szertelen szárazság miatt azt az 5000 ft-ot is nehezen tudták kifizetni, vagy azért, mert inkább az árenda leszállítását, mint felemelését remélték. Így esett, hogy a közbirtokosok egyike, méltóságos gróf Dessewffy Sámuel tartotta Király telek pusztát árendában. Jól lehet az első évben közvetlenül nem sok hasznát vette és a gyümölcsét nem élvezte, de a következő évek bőséges szénatermése sok hasznot hozott neki. Mert a pusztát több részre osztotta, a rakamaziak, a berceliek, a lökiek és mások is bérlőkül jelentkeztek. Végül a nyíregyháziak is. Nem csak azért, mert a pusztára a szomszédok is lestek, hanem hogy el ne veszítsék, (mivel enélkül gazdálkodásuk nagyon megnehezült volna), egy részét bérbe vették a nevezett gróftól és 1200 négyszögöles holdjáért fizettek 3 márjásból álló 17 garast, amely a nép nyelvén egy vonás forintot jelent. Meg kell jegyezni, hogy a város közönsége az elszalasztott alkalmat mindmáig eléggé siratja, mert majdnem egyhatod részéért voltak kénytelenek annyit adni, mint amennyit az egész pusztáért kellett volna fizetni. Miután a nevezett gróf a puszta kellős közepén kijelölte terjedelmes majorságát, e címen a pusztának korábban élvezett bérléséből teljesen kizárattunk. Végül, amitől legjobban féltünk, elértük, mert nem csak fizetés fejében, de robot teljesítés ellenében sem sikerült nekünk a puszta bérlése. 1800-ban előrelátó Manyik Péter választatott főbíróvá, népszószólóvá pedig Szuchacs, másként Gerliczky Mihály. Mindkettő a köz javára munkálkodott hivatalában a jegyző segítségével. Mikor a megye újabb 12 újoncot követelt és azokat sem szerződés, sem költséges felszerelés által nem sikerült kiállítani, a város közönségével való tanácskozás után az ilyesféle újoncállítás megkönnyítésére legelsőbben is hat lovat vásároltak, a nagyobb buzgóság erősítésére, tudniillik, hogy ha valaki önként beáll katonának, akkor őfelségének ajándékozott lóval együtt lovaskatonának viszik be. Erre számos ifjú jelentkezett, ezek közül a tíz alkalmasat Debrecenben besorozták és a lovak is velük mentek. De amennyiben ezek gondosan kutatnák, nehogy amazok valamiféle balesete által ez a nagylelkűség elhomályosodjék, e lovak helyett hat ló árát, azaz 432 rft-ot fizettünk a lósorozó kapitány kezéhez. Ennek a nyugtáját őkegyelmessége, báró Splényi Gábor főispánnak elküldöttük. Mivel őkegyelmessége ezt a legfelsőbb helyre jelentette és bemutatta, nem sokkal később augusztus 24-én a felajánlás feletti kegyes királyi meg-