Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)
Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)
elégedést őkegyelmessége az ágostai hitvallásnak templomában, a vasárnap összegyűlt népnek nem csak nyilvánosan kihirdette, hanem Manyik Péter főbíró mellére, a királyi tetszés jeléül, parancsa által ezüst érmet is tűzött fel. Azután a nemes vármegye Nyíregyházán gyülekező felkelői 1800. december 11-én Pest felé elindultak.(25) 1801- ben a főbíróságban Manyik Péter, a törvénybíróságban pedig Szuchacs, márként Gerliczky Mihály megerősítetett. Miskolczy Mátyás rendes jegyző mellé segédül aljegyzőnek Noszak András úr lett alkalmazva. Mivel pedig a szárazság miatt a Szarvas sziget (amelyet a hagyomány szerint régen Ekécsnek neveztek) az erdő nyugati oldalán, annyira kiszáradt, hogy a marháknak itatás végett itt kutat kellett ásatni, a nyugati határrészen, nem messze a szállásokra menő út mellett az éjjel végzett ásásban, a kiásott földben a korán reggel ott elmenők, 200 darab kisebb, nagyobb aranypénzt találtak, tíz darab arany Lipóté, Szent Jánosé és külföldi országbeli volt. A földesúri ügyvéd Mittuch Ferenc a találóktól, jelesen Sipos Mihálytól és fiától mintegy ötvenet, Petruska Mátyástól tizet, Szűcs Jánostól negyvenhármat és Napkori Pétertől ötvenet elszedett. 1802- ben előrelátó Gerliczky Mihály lett a főbíró, helyettese Bartha József, főjegyző pedig Miskolczy Mátyás. A főbíró e hivatalában, mint a közönség más hivatalaiban is — amelyeket gyakorta viselt, fáradhatatlanságot és nem kevesebb hűséget tanúsított. Most mikor a mégis szerényen viselt legelső helyet elnyerte, fáradhatatlanul azzal törődött, mi lenne a város közösségének javára. így meghányta, vetette elméjében, hogy a kegyelmes földesuraktól való megváltakozást, hogyan tudná a város közönsége megindítani. Bárha ez az ügy nagyon nehéz, de mégis a legnagyobb jelentőségű lett volna, az elfogadása esetén szeme előtt lebegett minden nehézség és következmény, a feltett szándékától mégsem állott el. Miután a város közönségét e célból összehívta, a tanáccsal megtárgyalta, egyakarattal és elhatározással kísérletet is tett, éppen akkor, mikor az országgyűlés összeülőben volt. E célból a kérelem egybeszerkesztése után, azt először a kegyelmes gróf Dessewffy-család elé terjesztette. A kegyelmes család mégis e tekintetben első nem akart lenni, a város közönségét a közbirtokosság másik feléhez, kegyelmes gróf Károlyi Józsefhez utasította. Ahol az óhajtott eredményt kétségen kívül el is érték volna, ha őkegyelmességét a korai halál e halandó világból ki nem szólítja. E jó szándékról, mielőtt megvalósult volna, tiszteitől tájékoztatást kívánt, a város közönségének jó reménységét a korai halála meghiúsította. A kegyelmes Dessewffy-család — amely éppen az osztozkodás ügyében forgolódott — megismerte a szándékot, és mivel akkor