Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

rolyitól 60 ft-on, amint ezt Szaplonczay Kristóf uradalmi jószágigazgató 1754. május 9-én kelt nyugtája bizonyítja, amely így hangzik: „1754. június 22. Nyíregyházán, a megírt 60 rhénes forintokból álló summát kezemhez vettem. Rácz Fejértói teleknek vásárlására, kiről adtam ezen recognitiomat (elismervényemet). Nyíregyházán, fentebb kelt évben és napon. Szaplonczay Kristóf."(10) Most pedig, amint szokás szerint minden falunak van jegyzője, azonképpen ez a kommunitás is jegyzőként alkalmazta elsőnek nemes Regulyi Sándort, aki Szarvason a leányok tanítója volt. Az ő kötelessége volt a főbíróval együtt az adószedői hivatal ellátása is olyan formán, hogy a főbíró kezelte a pénztárat, a jegyző pedig a beírást végezte. Adószedőket az esküdtek közül rendeltek melléjök, akik, ha írástudatlanok voltak, pálcikákra, magyarul rovásra jegyezték a beszedett pénzeket. Később pedig, ha ketten vagy hárman akadtak írástudók, ezeket tették az adószedői tisztségre. A következő, azaz 1755. évben Mekiss János volt a főbíró, az 1756. évben pedig Bornyi János, akinek bírósága alatt — mivel a helytartótanácstól és őfelségétől szabadságot nyertek olyan rektor fogadására (mégpedig ev. lutheránus vallásúra), akinek évente háromszor a lelkipásztori szolgálatot is megengedték, — a beköltözés még inkább fokozódott. 1757- ben Adam György volt a bíró és ekkor adták először bérbe a királyi haszonvételeket. 1758- ban Liskán András volt a főbíró. Ez az év azért emlékezetes, mert mind a nagyméltóságú Palocsay grófnő, (aki e helynek fele részben földesura volt) mind pedig a nagyméltóságú és kegyelmes Károlyi Ferenc gróf, meghaltak. Ez utóbbinak a halála nem csekély fájdalommal töltötte el a lakosok lelkét. 1759- ben, amikor az előrelátó (providus) Bencs András viselte a főbíróságot, osztották fel a földet nyíregyházi lakosok között 30 ölnyi kötél számra; egy kötél, azaz jobbágytelek szélessége 30 ölet, hossza pedig 21 ölet tett.(ll) E szokás nyomán vette, a kötél szlovák megfelelője után a jobbágytelek a zsinka, magyarul kötél alja nevet, aszerint, ki mennyi kötelet kapott. Az összeírások bizonysága szerint senki négy kötélnél feljebb nem birtokolt; ez a szokás időjártával törvénnyé is vált, azért, hogy a betelepítés haszna még több lakosra kiterjedjen, hogy a közterheket a lakosok többsége minél könnyebben viselhesse. 1760- ban a főbíró Laczo András, a törvénybíró, vagyis a népszószóló (tribunus) Krityik Antal volt, a többi tisztségviselő nevét megtalálod az első jegyzőkönyvben.