Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

kisebb között egy nagyobb, majd egy kisebb és egy nagyobb, de egy nagyobb és három kisebb pecséttel látták el, hihetőleg a három kisebb a három alispánénak felel meg. Az 1484., az 1487. és az 1491. évi okleveleken öt, közel egyenlő nagyságú pecsét látható, de az ötödik nem egészen egyenlő, ez a második alispáné. Az 1537., és 1539-i okleveleken öt egyenlő pecsét van, az ötödik szintén az alispáné. És ettől fogva folytosan a négyféle osztott pecséttel élt, amelyhez hosszú időn át ötödikként az alispáné járult, de aztán ezt mellőzték és 1715-ig szokásban maradt a négyfelé osztott megyei pecsét használata, tehát mindenik járásnak meg volt a maga jelképe^. A többi ahogy Bél írja, egészen a fejezet végéig, azután pedig hozzáteendő: » Valaha a négy pecsét a négy szolgabírónál volt, aztán az 1676. február 14-én Kisvárdán tartott törvényszéken úgy határoztak, hogy a megyei pecsét biztosabb megőrzés okából az idő szerinti alispán kezénél legyen, ettől kezdve nem említik, hogy a pecséteket a szolgabírák őrizték volna. III. Károly az új oklevelet a pecsét felől 1714. november 18-án Bécsben adta ki, ezt a megyének Eszláron 1715. június 6-án tartott közgyűlésében hirdették ki. Ezáltal a négy kisebb pecsétet eltörölték, e naptól fogva egyetlen pecsét használatát mondották hitelesnek. Az 1728. december 7-i Gégényben tartott közgyűlésen az alispán az új pecsétet elveszítette, amit a következő napon tartott ülésen bejelentett. E pecsétet csak feltételesen mondjuk elveszettnek, ezt bizonyítja az 1729. június 13-i sikeres megtalálása. Amint Balkányban 1729. július 5-én tartott közgyűlésen bejelentették, hogy a házból, ahol az alispán aludt, a szalmával együtt kihordották volt. Mindazon által, mivel ezt a pecsétet elveszte alkalmából érvénytelennek nyilvánították, megtalálása után is érvénytelen és használatlan maradt, és a megye közönsége előtt fejsze élével kettőbe hasították. Ámbár a Bogdány mezővárosban 1729. április 26-án tartott részgyűlésen tudomásul vették, hogy az országgyűlésen levő megyei követek a pecsét elvesztését előadták, mégis kérdés tevődött fel, hogy a legszentebb felség tudta nélkül lehet-e a privilégium szerint új pecsétet metszetni. A vélemény az lett, hogy szükséges őfelsége beleegyezése ezért megfolyamodták az első engedélyező diploma megerősítését. III. Károly által Laxenburgban 1729. május 24-én kiadott diploma erejével az új, de elveszett pecsét helyett, más új pecsétet készíttettek, de úgy, hogy az előbbitől való megkülönböztetés miatt erre a megtalálás évét véssék. Az országgyűlésről hazatérő követek által lehozott beleegyező és'engedélyező diplomát az Apagyon 1730. január 12-én és azt követő napokon tartott közgyűlésen hirdették ki. • Nem mellőzendő az sem. hogy az okleveleket régen csak pecséttel