Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

látták el, és nem írták alá, annak ellenére azok hitelesek voltak. Aki ennek az ellenkezőjét bátorkodna állítani, az régiségi ügyekben teljesen járatlan. Az okleveleknek elsőbben a jegyző általi, majd az alispán és a szolgabírák általi alírásának szokása, — bár ezek sem teljes számban, legfeljebb néhányuk írta alá —, csak a XVI. században kezdődött, ez ebben a megyében sohasem vált általánossá, úgy hogy csak hallgatólagos törvénynyé vagy szokássá vált«. A II. rész 8. §-hoz az után a mondat után „melyet Bátor mezőváros adott" pótlandó: »14. Több ágra szaporodva, szélesen kiterjedt. Az egyik ág Ecsedről, a másik Somlyóról, ismét másik Szaniszlóról vagy Sztaniszlóról, — innen a Szaniszlófi Báthori —, vette a nevét. Az egyik ág kihalt Báthori Istvánnal 1605-ben, amint már a főispánoknál megjegyeztük, a többi a XVII. században halt ki, azonban csak férfiágon, mert a női leszármazottak révén ma is virágzik. E nemzetségből erednek a Keresszegi Csáky, az Aspremont és Sztáray grófok, Lónyay és Kállai, valamint több más nemes család, amelyeket joggal dicsőítenek. Meg kell említeni a Várdai, vagy Kisvárdai családot a magyarországi virágzó famíliák között. Ebből a nemzetségből eredet Mátyás alatt Várdai István kalocsai érsek és bácsi püspök, a király főkancellárja, amint azt az 1466. július 15-én és 1470. október 17-én kelt oklevél bizonyítja. Az említett érdek 1466-ban bácsmonostori Thötös Lászlóval kötött kölcsönös örökbefogadási szerződés révén terjedelmes javakat, más megyebeli birtokok mellett csupán Bodrog megyében unokaöccse, néhai Várdai Miklós fiai számára 21 falut kapott Mátyás beleegyezésével. A Várdai nemzetség sarja volt Várdai Pál esztergomi érsek és I. Ferdinánd alatt királyi helytartó, aki nem utolsó szolgálatot teljesített a hazának. A család fiúágon a XVI. század folyamán kihalt, de női ágon annál dúsabban sarjadzik, az Esterházy ház tagjai között galántai Esterházy hercegben, a bedegi Nyáry, a vásonkői Zichy, a ghymesi Forgách, a szálai Barkóczy családok a Várdai nemzetségre viszik vissza eredetüket, ugyanúgy több nemesi család, mint a brebiri Melith grófoké, akiknek II. Endre a Korka tenger partjaitól a Zadur folyóig terjedelmes birtokokat adományozott jeles és hű szolgálataikért és vitéz tetteikért, arany függőpecsétes oklevelében. Ez is kihalt már a XVIII. században férfiágon, miután grófi címét előbb nemesire, majd báróira változtatta. E híres családnak is élnek a nőági leszármazottai. A Kisvárdai ház utódai közé tartozott a Zokoly, egykori Szokolynak, vagy Szakolynak nevezett család, de ez is kihalt a XVIII. században. Nem fogok belebonyolódni a kihalt családok történetébe, sem a máig