Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

utóbbi időben sokszor Nyíregyházán és Kallóban, legújabban legfőképpen Kalló mezővárosban, miután a levéltár is az ott felépült megyeháznál lett elhelyezve. Ennek a romos kisvárdai várból való átköltöztetése Nagykállóba 1744. április 15-én megtörtént, mert az 1744. április 13-án tartott közgyűlés által esküdtjével együtt kiküldött rendes szolgabíró az előzetesen lepecsételt ládákat szigorú őrizet alatt áthozta és április 15-én már tudatta, hogy velük együtt Kallóban van. Mivel itt a levéltárról esett említés, szükséges némileg annak állapotát is ismertetni. A levéltárban az oklevelek 1335-től a jelen időkig, hiteles feljegyzések, azaz jegyzőkönyvek 1550-től napjainkig találhatók. Akták és jegyzőkönyvek (vagy korábban regestrumok) kétségen kívül lehettek régebbiek is, de a háborús viharok és az idők mostohasága miatt, — mivel hol itt, hol ott tartották és ide-oda hurcolták őket — elvesztek, vagy elpusztultak. Amelyek a fenti évektől megmaradtak, most már biztos megőrzés alatt vannak. Ezek biztonságos megőrzéséről VI. Károly császár és király gondoskodni kívánván, a megye által a kancelláriához és a helytartótanácshoz Kemecsén 1736. március 3-án tett folyamodásra kegyesen elrendelte Kisvárda várának megjavítását, hogy ott a megye jegyzőkönyvei és oklevelei biztonságban megőrizhetők legyenek, a Laxenburgban 1736. június 18-án kiadott parancsa szerint. De miután a megye központjához közel a kényelmes megközelítés okából a megyeháza a közgyűlések tartására megépült, elsőbben a kis üléstermet, a levéltárat és a jegyzői szobát magába foglaló részt, az előbb jelzett napon a levéltárat átszállították. A levéltár rendezésére és mutatózására az országra bekövetkezett békésebb évektől fogva a megye folytonosan törekedett volt. Legelsőbben a Kisvárdán 1725. augusztus 12-én tartott közgyűlésen rendeltek ki néhány előkelőt a rendes alispán elnöklete alatt, hogy a levéltár rendezésével foglalkozzanak. Később 1727. március 22-én a rendezésre hozott határozatot megújították. Utána Nagykállóban a királyi biztos által 1744. január 8-ára összehívott és megtartott tisztújító közgyűlés, ismét Nagykállóban 1746. június 13-i törvényszéki ülés, majd az 1748. január 22-i közgyűlés továbbá az 1757. július 30-i, végtére az 1766. június 17-i közgyűlés foglalkozott vele. Az utóbbin a levéltár rendezéséért 3000 Rh forintot állapítottak meg. Hogy a munka minél biztosabban elvégeztessék, a levéltárak rendezéséről intézkedő 1765. évi országgyűlés 11. artikulusa értelmében a Nagykállóban 1767. július 8-án tartott közgyűlésen a megye közönsége a levéltárosi regesztrátort választott, aki 1335-től 1750-ig az összes aktát és jegyzőkönyvet mutatózta és a levéltárat az előírt rendbe rakta. A megyénkben szokás volt már a legrégibb időkben is, hogy az alispánok mellé helyettest állítsanak, ez a szokás — ha szükség úgy hozta —