Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

sére az ország törvényei szerint érdekeltnek mondott rendes szolgabírák. hatáskörének és jogképességének épségben hagyása mellett eljárhassanak. Az 1718. február 18-án Kisvárdán tartott tisztújító közgyűlés pedig elhatározta, hogy a rendes szolgabírák mellé négy helyettest választ, állandó jelleggel, akiket az eskü letétele után hivatalukba be is iktattak. Ez. a szokás mindmáig érvényben van. Helyettes jegyző választását a rendes jegyző betegsége, magán vagy közügyek miatti távolléte miatt, a közgyűlés vagy törvényszék végzéseinek és határozatainak leírása céljából szükség esetén a megye határozta el. Rendes helyettes vagyis az aljegyzői tisztség csak 1668. október 11. óta létezik. Ettől kezdve olvassuk, hogy vannak helyettes jegyzők, mind a mai napig, ámbár ez időtől fogva is e hivatal betöltetlen maradt. A megye fiskálisáról a Demecserben 1671. november 5-én tartott közgyűlés óta lehet olvasni, csak azóta választanak ilyet, korábban ha és amikor a megyében fiskális per akadt, vagy az alispánok voltak a felperesek, ők állítottak maguk helyett prókátorokat, akik az ő nevükben vagy Szabolcs megye képviseletében emeltek vádat s lefolytatták a pert, végbe vitték a fiskális pereket. A fent jelzett évtől kezdve a hivatal állandósult, miután az ügyek szaporodtak is, szükség szerint a fiskálisokat helyettesítették. Az 1734. július 13-án Pálcán tartott tisztújító közgyűlés óta kezdték a rabokat segítő ügyvédeket választani, így állandósult a hivatal, alfiskális (alügyész) nevezet alatt; később két rendes ügyésznek nevezték: őket. Komisszáriusokat először az 1673. május 10-i kisvárdai közgyűlésen választottak, mégpedig kettőt a kassai határozatok értelmében; akiknek a számukra kiadott utasítás szerint a rábízott ügyekben szorgos igyekezetet kellett tanúsítani. A Bécsben I. Lipót által 1691. március 8-án kiadott parancs szerint a közgyűlésnek intézkedni kellett a megye jómódú főnemesei közül való nyelvet ismerő, a király szolgálatát és a megye javát szem előtt tartó, egyenes személy megválasztására. A parancsot az 1691. április 11-i közgyűlésen tették közzé, ekkor született meg a megyei főhadbiztosi hivatal: később 1696. január 10-én a demecseri közgyűlésen minden szolgabíró mellé rendeltek egy-egy esküdt hadbiztost. A főhadbiztosi hivatalt Lipót parancsa után a rendes alispánok is viselték, de miután ezek lemondottak, választottak egy főhadbiztost, aki alá szükség szerint több-kevesebb számú biztost rendeltek. Ezek közt voltak adószedő és vizsgáló biztosok. Az előbbiek a perceptornak, az adószedőnek, vagy ahol két pénztár, hadi és házi pénztár volt, a két kassza perceptorának adták át. Az utóbbiak a népnek a katonaság; által elkövetett kihágások miatti panaszait jegyezték fel és nyomozták ki.