Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

mind igazságszolgáltatási ügyekben a járások élén állottak, noha a járásban lakóknak joguk volt peres ügyeik eldöntésére fogott bírákat választani. A szolgabírákat rendben követte a megyének a tizenkét esküdt törvényszéki ülnöke. Ezeket vegyesen választották, úgy hogy az alispánból lett ülnök, majd az ülnökből alispán, vagy szolgabíró. Aki egyszer szolgabíró vagy alispán volt, arról olvashatjuk, hogy ülnök lett belőle, de azt sohasem, hogy az alispánból szolgabíró lett volna, ellenben azt igen, hogy törvényszéki ülnök volt. Több ülnököt, a XVI. század vége felé kezdtek meg nem határozott számban választani. Ezekből állott a megye legrégibb tisztségviselői kara, amelyet minden •esztendőben újraválasztott vagy megerősített a közgyűlés. Később háromévenként, vagy a körülmények miatt hosszabb időközönként történt a tisztújítás. A levéltárunk bizonyítja, hogy mind a tisztújítás, mind a tisztikar megerősítése a megye nemes közönségének különleges tevékenységi körébe tartozott. A törvényszéki gyűlésen az említett tisztviselőkön kívül senkinek nem volt szavazata a peres ügyek tárgyalásánál; azokon kívül, akiket az ország törvényére való eskütétel után oda bebocsátottak, a törvényház ajtaja elé állított ajtónállók által mindenkit kiparancsoltak. A közgyűlésben azonban az ország minden nemesének a tisztviselői karral egyenlő szavazata volt a határozat hozatalnál, a statútumok megállapításánál vagy más, a közérdeket érintő ügyek megtárgyalásánál, a többségi szavazat figyelembevételével. Ez a dicséretes szokás ma is érvényben van, az ország törvényei és a nemesi kiváltságok értelmében. A kincstárnokról vagy perceptorról az olvasható, hogy először Kisvárdán 1577. október 7-én választotta a megye, hogy különböző szükségekre, mint a portalis katonaság fizetésére szánt közpénzeket kezelje és a fizetéseket intézze. Az ilyesféle ügyeket állandóan az alispánok és a szolgabírák intézték. Voltak a megyének gazdái (oeconomi) is, a kincstárnoki tisztet leginkább szükségtől kényszerítve állította fel a megye, és meg is szűnt az, míg csak a porta utáni állandó adót az ország meg nev szavazta. A hivatalbeli helyettesekről az alábbi rendben olvashatunk: A szolgabíró helyettesítése régen csak a rendes szolgabírónak a vérrokonság vagy ügybeli érdekeltség címén volt szokásban. A mi megyénkben úgy olvassuk, az állandó helyettes állítását a Petneházán 1638. február 1-én tartott közgyűlés rendelte el, amikor is, ha a megyei rendek által választott rendes szolgabíró ellen bárki pert indított, helyettes állítását parancsolta. Ilyen helyetteseket szükség szerint kettőt, hármat, vagy négyet is választottak, akikről a Kisvárdán 1676. december 19-én tartott közgyűlésiben úgy határoztak, hogy a nemesek részletesen megindokolt megkeresé-