Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

dett megyei levéltárból nem állapítható meg, hacsak a levéltár vezetői, vagy a köz- és előkelők magánlevéltárait őrzők szorgalma a jövőben ki nem deríti. A megye igazgatásáról szóló II. rész 5. §-hoz: „Ez az egész §. teljesen megváltoztatandó ily módon: »12. A többi tisztséget a dolgok intézésére alkalmas nemes emberek viselték szokás szerint. Amint az oklevelek bizonyítják 1453. március 5-től fogva folytonosan két alispánja volt, amint hihető, ez már régi szokás volt. Több megyében ez a szokás élt, vagy azért, mert az egy-egy megye nagyobb volt, hogy egy ember igazgathatta volna, de azért is, hogy igazságot könnyebben lehessen szolgáltatni a peres feleknek, vagy ha az egyik ezek közül vérrokonság miatt érdekelt lett volna. Az igazgatás úgy volt megosztva, hogy mind a kettő fel volt jogosítva, a bírsággal (amelyet a hazai jog előírásai szerint gyakoroltak) járó igazságszolgáltatásra, de a perlekedők a két alispán között szabadon választhattak az ítélethozatalra«. A megye kiterjedését meg lehet ismerni a VIII. §-ból, ahol a közigazgatási beosztását soroljuk fel. A megyében az alszolgabírói elnevezés ismeretlen 1730. november 27-ig. Akkor, az 1729:15 articulus szerint, a két egyenlő hatáskörű rendes alispán közt könnyen támadható súrlódások elkerülése végett és a költségek miatt is, azt határozták, hogy a jövőben minden megyének csak egy alispánja legyen, melléje válasszanak szükség szerint másodalispánt, akinek hatáskörét állapítsák meg. A Pálcán tartott tisztújító közgyűlésen választottak először a megyében másodalispánt. Régen a peres felek felváltva választották az alispánt és a választottat a megye küldte ki, vagy ha mindkét alispán vérrokonság, vagy más szükség miatt érdekelt volt, és amikor a felek a választást mellőzték a megye a nemesi közgyűlésben vagy a törvényszéki ülésben küldött ki, tekintélyes más férfit, aki az ügyben érintett két érdekelt alispán helyett csak abban az ügyben ítélkezett, de ezzel tevékenysége be is fejeződött. Az is előfordult, hogy az egyik alispán elhalálozott, a másik vagy magán és közügyben a megyétől távol volt, ez esetben állítottak alispánt, míg a távollevő hazatért. Ez esetben a távollevő előbb-utóbbi hazatérése után az időszakosan megválasztott megbízatása megszűnt. Mostanában a törvény intézkedése szerint az első alispán távollétében a második lép a helyére, noha mindkettő távollétében vagy érdekeltség esetén a helyettesítés régi szokása most is fennáll. Itt megemlítendő, hogy 1484. május 25-én, amint az oklevelekben olvassuk, három alispánja is volt Szabolcs megyének. Az alispán után rangban legközelebb mind a négy járásban 4—4 olyan szolgabírót választottak, akik a bíráskodásban járatosak voltak, és akik