Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

jezte ki a rábízott méltósághoz szóló jókívánságait: „emlékezzék tisztelettel azokra, akik vállukra emelték, az istennek és királynak ugyanis kemény számadást kell adni, ezért igyekezzék a megye ügyeit úgy igazgatni, hogy irányítása alatt a nemesi előjogok épségben, a belső béke háborítatlan maradjon, a nagyok mellett a kicsinyeknek is igazság szolgáltassák." E főispán jeles kormányzásával 1782. május 17-ig állott a megye élén, amikor az égbe és a halhatatlanságba költözött: A f I De L I tate Reg I et patr I ae Char VS CVJVs ManlbVs Req V I es „Hűsége miatt a király és haza előtt kedvelt, keze alatt nyugalom." Sztárai és nagymihályi gróf Sztáray I. Mihály Vinna vára, a nagymihályi és sztárai uradalom, Sztropkó örökös ura, II. József császár és apostoli király, Isten kegyelméből római császár, Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia apostoli királya kamarása, a magyar udvari kamara tanácsosa, a kassai kamara és a hajdúvárosok igazgatója, eddig Ugocsa megye főispánja, a Bécsben 1782. július 17-én kiadott diploma szerint, rokona, a kiválóan kedvelt gróf Barkóczy Ferenc Szabolcs megye főispánja halála után Ugocsa megye főispánságából ide lett áthelyezve. Az új főispán beiktatására kinevezett királyi biztos, sztárai és nagymihályi gróf Sztáray János Fülöp, Nagymihály, Sztára, Baksa és Sztropkó örökös ura, a császári és királyi apostoli felség kamarása, helytartó tanácsi tanácsos, Ung megye főispánja az általa kitűzött napon 1782. szeptember 3-án a számára kiadott uralkodói utasítás szerint ünnepélyes eskü letétele után bevezette és beiktatta. Miután ez megtörtént keresetlen szavakkal figyelmébe ajánlotta a király szolgálatának, az egyenlő igazságtétel szükségét, a nemesség előjogainak megóvását, az egyének és az összesség haszna, a lelkek egyezségének előmozdítását. A testvéri szeretetnek ez a példája e megye rendéinek nem csak figyelmét váltotta ki, hanem Örömét és vigasztalódását is. A várakozás nem is csökkent, a szerencsés előjelek mellett a beiktatott főispán virágzó kora, az ügyek intézésében tanúsított egyenessége és bölcsessége, a legelőkelőbb és a legutolsó rendekben születettek iránt bizonyított igazságszeretete azt jelentette, hogy nem csak kedvező és kellemes jóslat volt, de ez ki is tűnt és meg is látszott. Az, hogy kezdettől fogva kik állottak a megye élén, a sorrendbe sze-