Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Adattár - Orosz István: Tanúvallomások Nyíregyháza és Hajdúdorog XVIII. századi határperéhez

sokat tartalmaznak, amelyek nem nagyon érdemesek a történetíró figyelmére. Szomszédos települések között az évszázadok folyamán mindennaposak voltak a határvillongások, ezek többnyire azonos elemeket tartalmazó írásos nyomai nem sok említésre méltó dologról adnak hírt. Hajdúdorog és Nyíregyháza határperének aktáit bizonyára figyelemmel forgathatja a jogtörténet kutatója, aki a delegált bíróságok működésrendjét vagy az előzetes és a meghitelesített vallomástételek (inquisitio collateralis civilis, inquisitio civilis authenticata) közötti különbségeket akarja fürkészni. Ugyanígy a megfogalmazásokban sok értékes elemet találhat a nyelvújítás előtti állapotról a nyelvtörténész is. A magyar (vagy részben magyar) nyelvű szövegek közlésére mégsem ezért vállalkoztunk, hanem mert úgy véljük, fontos adatokat tartalmaz a településtörténet és agrártörténet kutatói számára. A perben a tanúk szájából elhangzottak hozzájárulást jelenthetnek a XVIII. századi állattenyésztés és tanyatörténet néhány vitatott kérdésének megoldásához. Ezek közül e rövid bevezetésben csak kettőre: a telek jelentéstörténetére és a pusztabérlők szállásaira és állattenyésztésük módjára kívánjuk felhívni a figyelmet. A telek — mint ismeretes — csak évszázados jelentésfejlődés során nyerte el a jobbágyparaszti föld értelmét, az azonban kétségtelen, hogy a XVII—XVIII. században legáltalánosabban e jelentésében használták s így volt azonos a latin sessio-val, illetve a sessio colonicalis-al. Ugyanakkor a tájnyelvben a telek egyéb jelentései is tovább éltek: így a marhaállásnak használt és ezáltal megtrágyázott föld, sőt lakatlan föld értelemben is használták. Zoltai Lajos elsősorban Debrecenre vonatkoztatva állapította meg, hogy teleknek nevezték ,,a szarvasmarha nyári éjszakázásának, téli szállásának állandó helyét, amely éppen azért, mert hosszú ideig nem változtatják megkövéredik, megtelkesedik."(8) A jószágállás telek elnevezése Debrecen mellett a Tiszántúl más vidékein is általános volt, Polgáron még a múlt században is így nevezték azokat a nyaraló- és telelőhelyeket, ahol felgyülemlett a jószág trágyája.(9) A jószágállás azonban gyakran az elpusztult elhagyott települések belső házhelyeinek, udvarainak helyén volt, mert itt általában gyorsabban nőtt a fű, mint a határ egyéb részein. Így a telek jószágállás, telelőhely illetve puszta, lakatlan föld jelentése össze is kapcsolódhatott. A Nyíregyháza és Hajdúdorog közötti határper tanúvallomásai a telek mindkét értelmezését megerősítik. A vitatott határrészt a XVII. század elején — amint említettük — Szunyor-telekének nevezték, a század második felében hívták Kos-teleknek, Bodzás-teleknek, majd a XVIII. század első felében a területet mintegy 30 éven át bérlő Kovács fivérekről Kovácsteleknek is. Semmi okunk nincs feltételezni, hogy a korábbi elnevezések ne személynévi eredetűek lettek volna, annál is inkább, mert a Tiszántú-