Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

lapocskát mi is úgy, mint mások megkaphatnánk, és hogy végre boldogsággal várnánk a telekkönyvelést, úgy mint a többi millió szegény társaink, kiket Rákosi Miniszter Elnök Helyettes Elvtárs Űr elgondolása szerint örökre földhöz juttatott. Éljen igen soká jó egészségben, boldog hitben Rákosi Elvtárs Űr! Éljen örökre a demokrácia, ki a földet adta. Éljen Sztálin, a bölcs vezér, kiknek nevét az unokáim is kiáltozzák. Maradunk hálás és alázatos szívvel, elvtársi alázatos hódolattal ... kertész és családja."(45) (A levél szövegét változtatás nélkül közöltem, csak néhány súlyos vagy értelemzavaró helyesírási hibát javítottam ki benne. — A hőn óhajtott kis piros könyvecske sohasem érkezett meg. H. S.) A földigénylők mellett a kisiparosok, „mindannyian gépipari szakmunkások" is kéréssel fordultak Büdszentmihályon a FB-hoz (1945-ben), hogy a nagybirtok felosztása folytán a volt uradalmi és el nem osztható traktorokat, cséplőgépeket, egyéb mezőgazdasági gépberendezéseket az iparosokból alakult Bércséplők és Bérszántók Szövetkezete tulajdonába adja át. A szakemberekből alakult szövetkezet a gépeket szakképzettségénél fogva munkaképesebb állapotban tudja a termelés szolgálatába állítani, mint a földhöz juttatottakból alakulófélben lévő szövetkezet. „Ha a föld azé, aki megmunkálja, legyen a gép a szakemberek tulajdona. Mi iparosoknak, akik a földhöz juttatásból teljesen ki vagyunk zárva, adassék lehetőség arra most, amikor alkalom van rá, hogy mi is részesülhessünk a bennünket is megillető nemzeti javakból. Mi éppen olyan dolgozó munkásai vagyunk a magyar hazának, mint a földmunkások, épp olyan jogunk van az élethez, mint a földmunkásnak. E kettőt egymástól elválasztani nem lehet, a földműves igyekezzék a földjét megmunkálni és többet termelni, a gépeket azonban engedje az arra hivatott szakemberek tulajdonába menni. Ha az iparosoknak nem lehet a földmunkával foglalkozni, miért legyen lehetséges a földművelőnek, hogy ipar űzzön."(46) (Micsoda forradalmi változásnak kellett lejátszódni az emberi tudatban is, hogy az előző levél cselédalázata meg ennek a levélnek a nagyhangú öntudatoskodása megszűnjék!) A háború során tönkrement ország újjáépítésének kezdetét a föld munkába vétele jelentette. A földművelésügyi miniszter 1945. február 11-én felhívással fordult a föld népéhez: „A magyar föld nagy része megművéletlenül tekint ránk, és termékenyítő munkánkat várja. Ha megmunkáljuk és bevetjük a magyar földet, barázdáiból az élet tekint felénk. A mindennapi kenyeret fogja számunkra megérlelni. Ha elhanyagoljuk, a halál és éhség hoz hazánkra újabb szenvedést. A magyar parasztság a mai nehéz viszonyok között nem