Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

meg, de minden falusi nincstelen egyet világosan megértett: a szocializmus minden falut járó apostola a földről is beszél, amely még a földbirtokosoké, de igazában a föld népének törvényes jussa. Az 1897/98-as megyei agrárszocialista megmozdulások során a büdszentmihályi proletároknak annyit sikerült elérni, hogy „a lóherevágásnál a napszám 60 krajczárról 80 krajczárral emeltessen fel", de az Andrássyak most is elérték, hogy a munkások „túlzó követeléseivel szemben kellő erővel és tekintéllyel" lépjenek fel. A tiszalöki főszolgabíró azt is javasolja az alispánnak, hogy „Büdszentmihályon, Tiszadobon és Tiszaeszláron eszközöltessék ki a tekintetes vármegyei közigazgatási bizottságnál a kivételes engedély", hogy az uradalmak a cselédeikkel szerződéseiket ne a községházán, hanem az uradalmakban, két tanú előtt köthessék meg, a községházán csak láttamoztassák és hitelesítsék a szerződéseket."(4) Így a XX. század úgy köszöntött be, hogy a feudális kiváltságok tovább éltek, a földesurak még arra is jogot nyertek, hogy cselédjüket megfenyítsék, botozzák, kilakoltassák, a kellemetlen munkást fekete listára vegyék. Az első világháború éveiben meggyorsult a történelem kerekeinek forgása. Az orosz példa nyomán nemcsak a munkásmozgalom forradalmasodott, hanem öntudatra döbbent a paraszt is. Az 1917. évi egyik cenzori jelentés így jellemezte ezt a folyamatot: „A parasztok hangulata és a munkásoké ugyanaz."(5) A központi hatalmak összeomlása, a világháború elvesztése és az Osztrák—Magyar Monarchia bomlása kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy 1918. októberében Budapesten, majd az egész országban győzzön az „Őszirózsás Forradalom." A forradalom győzelmét Szabolcs urai is tudomásul vették, a frontról hazatérő katonák, munkások, nincstelenek és uradalmi cselédek azonban ennél többet tettek, engesztelhetetlen dühvel fordultak szembe régi és háborús nyomorúságuk okozóival: „ ... Tiszadobon, Tiszaeszláron, Tiszalökön . . . különösen a nagybirtokon élő gazdasági cselédség és a fojtogató nagybirtoktól legtöbbet szenvedett falusi lakosság akart megfizetni a régi bántalmakért, a rettenetes nyomorúságért. És fizettek, ahogy tudtak, sok helyütt a gazdaságok, Tiszadobon és több helyen az urasági lakok, kastélyok szenvedtek legtöbbet a pusztítástól. . ." A megyei hatalmi apparátus első ijedtségében képtelen volt a tömegmegmozdulásokat leszerelni, de amikor a nagybirtok hazájában egyre erőteljesebb hangon hangzott fel a tömegek földkövetelése, és szociáldemokrata bizalmiak is „mint apostolok hirdették, hogy a birtok és annak felszerelése a birtokon élő munkásoké", akkor a megye fegyveres ellenforradalmi akcióra szánta el magát, katonai különítményekkel toroltatta meg a tömegmegmozdulások okozta károkat. A földművelő nép a megtorlás ellenére ,,a tavasz közeledtével mind jobban kezdte sürgetni .a megígért