Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

földosztást. Nap-nap mellett külödttségek jelentek meg a vármegyeházán a községekből sürgetni a reform megvalósítását.. ."(6) A Földművelésügyi Minisztérium 1918. december 30-án arról értesítette Szabolcs vármegye kormánybiztosát, hogy a tiszadobiakat szeretné mielőbb földhöz juttatni. A kormánybiztos azonban kérte a minisztériumot, hogy ne siettesse a földosztást, mert „nagy fölháborodást keltene az egész vármegyében, ha az a község részesülne először földosztásban, — (ugyanis 1918 novemberében a tiszadobiak feldúlták a dobi Andrássy kastélyt és uradalmat. — Lásd: Horváth Sándor: A munkás—paraszt szövetség Tiszadobon 1918—19-ben — Negyven éve — A Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmár megyei története. 123—150. o. — Nyíregyháza. 1959.) — amelyik arra a legérdemtelenebbnek bizonyult."(7) Tiszalökön a szakszervezet járási népgyűlésen foglalkozott a földkérdéssel: a földosztást követelte. A falvakban a nép tódult az igényjogosultak összeírásához, az igénylők száma minden faluban százakra rúgott. Az óhajtott földhöz a parasztság most sem jutott. Szabolcs vármegye a Horthy-korszakban is a nagybirtok klasszikus hazája maradt. A megye művelésre alkalmas területének nagy részét közép- és nagybirtokok foglalták el. A nagybirtok árnyékában a földdel rendelkező paraszt is kiszolgáltatott volt. A paraszti föld többnyire rossz minőségű volt, a gazdák többsége beruházás hiján igen alacsony színvonalon gazdálkodott, jelentős részük a család megélhetését sem tudta földjéből biztosítani. Egyesek arra kényszerültek, hogy valamelyik uradalomban részes munkát is vállaljanak, napszámoskodjanak, vagy szűkös kommencióért cselédnek szegődjenek. A földműves nép helyzetét súlyosbította az is, hogy Szabolcs-Szatmár az ország legjobban szaporodó megyéje volt, és a gazdasági elmaradottság mellett a lakosság gyors növekedése is csökkentette a munka- és kereseti lehetőségeket. A mezőgazdasági termelés magasabb szintje, az agrárnépesség mérsékeltebb növekedése mellett is lett volna Szabolcsban munkanélküliség, így azonban az országosnál jóval nagyobb mértékben fenyegetett ez megyénkben minden cselédet, falusi napszámost, szegényparasztot. A fejletlen szabolcsi ipar sem volt képes munkalehetőséget biztosítani, így még az ipari munkások, kézművesek jelentős része is arra kényszerült, hogy a mezőgazdaságban is munkát vállaljon, és akaratlanul növelje a mezőgazdasági munkások tartalékseregét. A mezőgazdasági munkásság fő kereseti forrása a nyári részes aratás és cséplés volt, de az ebből származó jövedelem is évről-évre csökkent, mert az elmaradott gazdálkodást folytató birtokosok és bérlők a magasabb jövedelmezőséget a munkaerő kizsarolásával igyekeztek biztosítani,