Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

zottsági határozat következtében. Szatmár megye területe a csengeri, fehérgyarmati és mátészalkai járások mellett a romániai szatmári járásokkal bővült ki. Szatmár megye közigazgatása akkor a trianoni döntés előtti területi alapokon szerveződött át. Bereg és Ugocsa megyék is önálló vármegyékké alakultak. A katonai felszabadítás után a területi hovatartozás kérdése nem dőlt el azonnal, és nem rendeződött automatikusan, bár Bereg és Ugocsa megyék trianoni határokon túl lévő részei lényegében a katonai felszabadítással csaknem egyidőben azonnal visszakerültek Csehszlovákiához, illetve rövid időn belül a terület lakosságának kérésére, Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti szerződés alapján a Szovjetunió államkeretébe kerültek. A Bereg megyéből megmaradt rész, a vásárosnaményi járás 22 községgel önmagában próbált szervezkedni, mint Bereg megye Vásárosnamény székhellyel 1944. október 30. és 1945. január 22. között dr. LENGYEL Sándor tisztiorvos — megbízott közigazgatási intézőbizottsági vezető — irányításával, „és végezték a közigazgatást önállóan a csonka vármegyei közigazgatás megindulásáig."(l) Szatmár megyében, mivel a határrendezés kérdésében az új demokratikus román kormány — magyar pedig még nem volt — nem nyilatkozott, kettős helyzet alakult ki: az első napok tétovázása után a Vörös Hadsereg által kinevezett városparancsnokok segítségével, a népi erők aktivitása nyomán úgy a román, mint a magyar közigazgatás öntevékenyen szerveződni kezdett Szatmárnémetiben (főispán, polgármester) és Mátészalkán (alispán) egyaránt. „Szatmár vármegyének az életében az orosz csapatok bevonulása utáni időben egészen 1944. december 27-ig nem történt lényegesebb változás — olvashatjuk az 1945. április 27-i törvényhatósági jegyzőkönyvben rögzített alispáni jelentésben —, magyar nemzetiségű főispán Szatmárnémetiből vezette a megye igazgatását, s egységes irányítás alatt kezdődött a közigazgatás újbóli megindítása. 1944 decemberében Szatmárnémeti város közönségének a Demokratikus Blokkba tömörült része kimondta, hogy Szatmárnémeti város közigazgatása — a város lakosságának többségére való tekintettel — magyar marad, a vármegye vezetőivé pedig a községek lakóinak nagyobb számban a román nemzetiséghez való tartozása miatt román nemzetiségű főtisztviselőket választott, a megválasztott román vezetőség irányította a trianoni részhez tartozó három járás (csengeri, fehérgyarmati, mátészalkai) közigazgatását is." Az előbb idézett alispáni jelentést támasztja alá a következő körlevél, melyet az előbb említett járások is megkaptak. „Főszolgabíró Űrnak! Polgármester Űrnak! Tisztelettel tudomására hozom, hogy 1944. december 30-án az orosz katonai parancsnokság és a vármegyei demokrata szervezetek megbízásából alulírott Dr. Andereou István elfoglaltam a főispáni