Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

tisztséget és ezen minőségemben át is vettem a vármegye ügyeit és azok vezetését. Kérem szíveskedjék ezen körülményt a hatósága területén lévő összes alantas közegeivel, valamint a lakossággal is tudatni" stb. „Szatmárnémeti, 1945. január 2."(2) A levél két nyelven íródott, az ív nagyságú papírt hosszában elválasztották majd baloldalán a román, vele párhuzamosan a jobboldalán a magyar — előbb idézett szöveg — található. Az iratot körbélyegző zárta a következő körirattal: „ROMÁNIA Adminisratia Judetului Satu-Mare." A bélyegző közepén egy pajzs alak van, amit négy mezőre osztottak, a mezők belső metszéspontja körül újabb kis pajzs alakú terület van, amelyben egy bástya ábrája látható. A mezőkben szarvas, búzakéve, szőlőfürt és tölgyfa sziluetjét ábrázolták. Az idézett körlevelet a fehérgyarmati járás főszolgabírói (ahogy akkor magukat nevezték közigazgatási vezetői) hivatal 19. sorszámmal iktatta. Arra utal ez a tény, hogy a Szatmárnémetiben működő főispáni hivatal egyelőre a történeti Szatmár megye területére és nem a trianoni megosztott terület romániai felére tekintette magát illetékesnek. Amikor a román főispán 1945. január 5-én újabb körrendeletét — a román belügyminiszter rendeletének továbbításaként — a fegyverszüneti feltételek 7. szakaszában foglaltakra hivatkozva „a német hadsereg és szövetségesei által visszahagyott hadianyagok átadása" tárgyában a fehérgyarmati járás közigazgatási vezetőnek is megküldte, ő a következő választ postázta Szatmárnémetibe a főispánnak: „Tisztelettel jelentem, hogy a helybeli katonai parancsnoktól kapott szóbeli utasítás értelmében az összes rendeleteknek a végrehajtás előtti bemutatására vagyok kötelezve. Ennek értelmében a tárgyra vonatkozó rendelet bemutatása alkalmával az orosz katonai parancsnok a rendelet végrehajtását letiltotta, s egyben utasított arra, hogy f. évi január 2-ától kezdődően az ideiglenes csonka vármegye székhelye Mátészalka lévén a Szatmárnémetiből kapott rendeleteknek nem tehetek eleget és jelentéseimet a továbbiakban a mátészalkai főispáni, illetve alispáni hivatalhoz terjesszem fel. Ennek igazolására, amikor erre vonatkozó rendeletét írásban kértem, a rendeletet orosz nyelvű záradékkal látta el."(3) Szovjet katonai parancsnokság működött Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Fehérgyarmaton, Mátészalkán és Vásárosnaményban. A katonai parancsnokságok elsősorban — lévén a vizsgált megye is a frontvonal hátországa — a hadműveletekhez kapcsolódó katonai igazgatást, az elszállásolás, élelmiszer utánpótlás, a katonai érdekeket is szolgáló út, vasút és híd, valamint posta, távbeszélő helyreállítását szervező munkát látták el. Majd a jaltai egyezmény értelmében a háború előtti helyzetnek megfelelő konszolidációt, a rend és nyugalom megteremtését, az ehhez szükséges helyi szervezetek, területünkön a magyar közigazgatás, oktatás stb.