Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

kertelenségét. ,,A gyakorlati tapasztalat azt bizonyítja — áll a feljegyzésben —, hogy a szocialista szektorok fejlődése, mint következményt vonta maga után, hogy mind a termelőszövetkezetek tanyán lakó tagjai, mind pedig az állami gazdaságok dolgozói szívesebben építenek lakóházat az üzemi központban (vagy ahhoz közvetlen kapcsolódva), mint a munkahelytől távol eső községekben, vagy tanyaközpontokban."(76) Ezt a következtetést erősíti (vagy ismétli meg) a Tanyai Tanács elnökének és a Helyi Tanácsok Titkárságának egy közös, talán a Tanyai Tanács fennállása alatti legutolsó beszámolója is, amikor arra utal, hogy hiba volt nem számolni a szocialista szektor dolgozóinak lakásigényével, holott ezek folyamatosan és az utóbbi időben növekvő számmal kérik a gazdasági telepek mellett (majorban) lakóépületek építésének engedélyezését.(77) E szentenciát valójában még pontosabban, vagy árnyaltabban is fogalmazhatnánk azt kimondva, hogy éppen azzal az egyoldalúságával vált e hitel és építési akció önnön korlátjává, amellyel a tanyaközpontosítás ügyét különösen össze kívánta kapcsolni a szocialista szektor fejlődésével. Mindazonáltal még közelebb kerülünk az igazsághoz, ha mindezt nem amolyan egyszeri és véletlen zsákutcaként, hanem együtt tekintjük mind ama korábbiakkal: a hitelfolyósítás valamennyi körülményével és az építési anyag hiányának lehangoló következményeivel, melyek egyként az adott gazdaságpolitika lényegéhez tartoztak. Nem kétséges, ehhez kapcsolódott az is, hogy az amúgyis keskeny csatornán folyósított hitel, még mielőtt a tervezett mennyisége kimerült volna, egyszerre lezárult. Szabolcs-Szatmár megye tanácsa — a tanyai előadó előzetes értesítése mellett — 1952 márciusában kapta meg az illetékes minisztériumok utasítását, hogy az építkezés szervezése lezárandó, ,.pótigénylést ne fogadjanak el."(78) S hogy mennyire általános érvényű volt ez, mutatják azok az elutasítások, amelyek akár olyanok kérésére szolgáltak válaszul, akiknek „juttatott lakóházai lebontásra kerültek és így hajléktalanul maradtak", akár olyanokéra, akik — mert „drágább lett minden" — túllépték a hitelt.(79) A visszavonás, illetve a pénzforrások lezárásának érvénye — láthatólag — kiterjedt a tanyaközpontok közületi beruházásaira is. A korábban országosan beígért 130 millió Ft sorsára utal az a tény, hogy a Népgazdasági Tanács 1950-re is már csak úgy tudott 31 milliót előirányozni, hogy azt „kb. 9 millió Ft 1949. évi maradvány terhelte."(30) 1951 második felében a megye 5 olyan tanyaközponti helységének, vagy településének fejlesztését állítják le. amelyekben addig a lakóházépítés mellett bizonyos közcélú beruházásokat is eszközöltek. 1952 elején pedig már az is kiderül, hogy még a községgé fejlesztésre kijelölt néhány tanyaközpont olyan közcélú beruházásaira „sem tudnak" az illetékes tárcák központi alapból