Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

pénzt biztosítani, mint a tereprendezés vagy az útépítés.(82) Ha ennek olyan formai oka is lehetett, mint a beruházások mechanizmusának átalakítása, az is csakhamar kiviláglik, hogy a probléma lényege nem ez, hanem az ilyen célra alkalmas fedezetek teljes hiánya.(83) A problémát bizonyos részben bonyolította, hogy így egyfelől több olyan a tanyaközpontok sorából törölt helység volt, ahol félbe kellett hagyni mind a közületi fejlesztést, mind a hitelakciós magánházépítkezést, addig másfelől olyan helyek is voltak, amelyekben ugyan megépítették a községesítés legfőbb feltételeit (pl. tanácsházát), de azok mégsem váltak önálló községgé. így ilyen volt Nyíregyháza határában Belegrád, Simapuszta és Vajdabokor.(84) De megemlíthető még két távolabbi is, a csak később (1954—55-ben) községgé váló Telektanya (Nagyhalász) és Tiborszállás (Mérk), amelyek egyelőre Simapusztával és Vajdabokorral együtt tanácsi kirendeltséget kaptak.(85) Ilyképpen talán az egyetlen belegrádi tanácsháza kivételével (mert ez csak kezdetben és átmenetileg, viszont Sóstóhegy tartósan kapott kirendeltséget) nemigen volt a tanyaközpontosítás során olyan újonnan elkészült középület, amely előbb vagy utóbb ne az eredetileg tervezett funkcióját szolgálta volna. Arra választ adni viszont már nem a tanulmány dolga, hogy a tanyaközpontból lett községek, valamint a szerepüket kezdettől elnyert középületeik, mint a már 1950-ben — jórészt a több anyaközség közti fölosztás megszüntetése és az egységes igazgatás megteremtése miatt — létrehozott Aporliget, majd 1952-től Nyírtelek (korábban Sőrekut) és Terem, s végül 1954—55-ben Tiszatelek (korábban Telektanya) és Tiborszállás miként töltötték be a törvényesen kapott és a lakosságtól elvárt funkciójukat ?(86) * * * A tanyaközpontosításnak e néhány éven át folyó kísérlete egyedülálló beavatkozás volt az organikus településfejlődés rendjébe. Mégsem lehet ennek alapján véleményt, ítéletet alkotni e kísérletről. A problémát ugyanis nem maga a beavatkozás, hanem annak módja jelentette. Méghozzá kettős értelemben is. Egyrészt azért, mert e beavatkozás, ha figyelembe vette is kezdetben a külterületi, tanyai népesség sajátos csoportosulási, illetve települési adottságait és nem utolsósorban természetes mozgásirányait, az később akkor sem lehetett volna irányadó, ha — mint valóban történt — nem szűnt volna meg a vezetés figyelme és érzékenysége. Nem lehetett volna irányadó, mert a helyzet teljesen megváltozott: még azok az erők is, amelyek korábban történeti és szociális adottságaik folytán a központosítás ilyen vagy olyan irányába hatottak, a mezőgazdasági