Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

városra ilyenformán fölösleges költségek hárulnának."(26) Azért is alapozottak voltak e követelések, mert mögöttük — láthattuk — két olyan, csökönyösen visszatérő, a dolog racionalitását jelző motívum állott, mint az 1945-ben juttatott házhelyek beépítésének, valamint a távolság megrövidítésének (s általa a közigazgatási és más szolgáltatások elérésének) igénye. Szinte általánosításként is megfogalmazható az az állítás, hogy az egyes tanyák lakói mennél kevésbé rendelkeztek házzal vagy fogattal, annál inkább racionálisnak tekinthető az iménti, valójában szociális alapozottságú igényük és követelésük. S fordítva: ilyenekkel való jó ellátottság esetében kevésbé volt érdekes a tanyaközpont kialakítása. Erre nézve újra utalni lehetne a Vajda- és Kovács bokoriak elhárító nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyvre, amelyben magyarázatként az is ott áll, hogy a lakosság azért nem kívánja tanyaközpont kialakítását, mert „majd mindenkinek saját lófogata van" s „hetenként legalább kétszer jár a nyíregyházi piacra, ahol termeivényeit értékesíti."(27) Vajon látta-e a Tanyai Tanács és egyáltalán a kormányzat a tanyai lakosság sajátjától eltérő igényeinek, követeléseinek szociális motívumait, s hogyan fogadta, mennyiben akceptálta azokat? Nem kétséges, amint az első jelzések, kérelmek befutottak, már alkalom nyílt a problémák megismerésére. S ezelől a Tanyai Tanács nem is zárkózott el, hanem a kérelmek feldolgozása és amellett határozott, hogy ezek csak akkor utasítandók vissza, ha „kétséget kizáróan alaptalanok", egyébként pedig kivizsgálandók és újra előterjesztendők.(28) Miután — részben az érintettek több tanyaközpont létesítésére tett javaslata nyomán — nyilvánvaló lett, hogy a problémák azon települések lakóinál a legégetőbbek, amelyek sem tanyaközponthoz, sem más községi belterülethez nem tartoznak, s ugyanakkor lakóik különböző okokból (vagy mert már a juttatott házhelyre építettek, vagy mert nincs módjuk a tanyaközpontban, illetve a községben építeni) nem is kívánják lakóhelyüket feladni, a Tanyai Tanács az építési korlátozások bizonyos változtatását javasolta a kormányszerveknek. Mindezt olyan formában, hogy ahol a belsőségekhez csatlakozóan juttatott házhely, vagy ahol külterületen 40 régi ház vagy kiosztott házhely (legalább 10 új házzal) van, ott elvben engedélyezni kell az építkezést.(29) Valójában ehhez az elvhez kapcsolódott később a „melléktelepek" illetve „települések" engedélyezése is az olyan esetekben, amikor a belterületek központjától számított 3 km-en kívül legalább 40 ház található, 1000 kat. holdat meghaladó termőterülettel.(30^ Azt ma már nehéz megállapítani, hogy a Tanyai Tanács — melynek ugyanakkor figyelembe kellett venni a különböző tárcák szempontjait is, — mennyiben lehetett következetes az előbbi elvi határozatok megtartá-