Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

sában akkor, amikor a gyakorlatban is szembekerült a kijelölt tanyaközpontok és a hozzájuk tartozó beépíthető belterületek módosításának konkrét kérdéseivel. Tény azonban, hogy eleinte alig akadt a megyéből olyan kérelem, amelyet a Tanács kivizsgálásra, illetve orvoslásra utalt volna. Viszont az 1949. május 18-i és 30-i ülés egymás után nyolc olyan tanyaközpontosítási kérést is elutasított, amely a megyéből érkezett.(31) A kijelölések módosításának július 4-én találni az első nyomát, amikoris a Tanyai Tanács a Nagyhalászhoz tartozó érháti tanyaközpont középpontját „Vasúti rakodó"-ra változtatja.(32) Augusztus elején ugyan már egyik-másik tárca engedni látszik az ismétlődő kérelmek hatására, mégis a megismert 21 ügy többségében elutasítással lehet találkozni. Mindössze a Nagyhalász községhez tartozó Kétérköz és Kocoba esetében derül ki, hogy azokat együttesen tanyaközponttá jelölték. Az ügyek kisebb részét pedig a legjobb esetben is olyan válaszokkal nyugtázták, amelyek csupán további tárgyalásokra vagy helyszíni intézkedések kilátásba helyezésére utalnak.(33) Jelentősebb módosításokra akkor nyílik kilátás, amikor a különböző irányból jövő nyomásokra a Tanyai Tanács a belterület korábban említett tágításán túllépve valamennyi tanyaközpont kijelölésének felülvizsgálását elhatározza.(34) A két hullámban megejtett felülvizsgálat sajátos módon a tanyaközpontok számának csökkentéséhez és ugyanakkor a kijelölt melléktelepek, illetve települések szaporításához vezetett. Mindez azonban csak részben függ össze az 1945. évi házhelyosztás következtében létrejött települések igényével és az „erőteljesen mutatkozó építési szándékkal."(35) Az új helyzet és program főként azzal magyarázható, hogy a felülvizsgálattal egyidejűleg valójában bizonyos változás történt a tanyakérdés megoldását célzó korábbi koncepcióban is. Nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy a teljes megoldáshoz a tanyák egy részének központosítása és községesítése nagyon is kevés (ugyanakkor mint nehezen végrehajtható feladat — sok is), de az is, hogy kezdetben fölöttébb eltúlozták a tanyarendszer és a szocialista átalakulás közti ellentmondás jelentőségét. A viszonylag rövid idő alatt szerzett tapasztalatok, fiaskók nyomán ugyanis kiderült, hogy a külterületi tanyai népesség jelentős részének mozgásában alapvetően az az organikusabb út érvényesül, amely a saját anyaközséghez, illetve városhoz, vagy éppen más, egyszersmind új munkalehetőséget is nyújtó helyhez vezet. Ugyanakkor az újonnan alakuló szocialista mezőgazdasági nagyüzemek sem voltak olyan helyzetben, hogy eltekinthettek volna az alkalmas tanyaépületek felhasználásától. Annak a ténynek a bizonyságait, hogy a tanya nem áll feltétlenül a mezőgazdaság szocialista átalakulásának útjában — mint akadémiai székfoglaló beszédéből kitűnt — maga Erdei Ferenc, a Tanyai Tanács elnöke