Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

az analfabéták aránya.(55) Ez a körülmény eleve kizárta az olvasók köré­ből a felnőtt lakosság egy részét. S ebből önként adódik, hogy az olvasott­ság terén valószínűleg az utolsó helyek egyikét foglaltuk el a vármegyék között. Rontotta még a helyzetet a korszak rossz könyvtári ellátottsága. Becs­lések szerint országosan minden 8—9. írni, olvasni tudó 6 éven felüli la­kosra jutott 1 könyvtári kötet. Tehát a falusi lakosság 90 százaléka még akkor sem tudott volna olvasni, ha akart volna.(56) A gazdasági népkönyvtárak olvasói köre elsősorban a községek lako­saiból, vidéki társadalmi szervezetek, (gazdakörök, földműves egyesületek) tagjaiból került ki, akik elsősorban földművesek vagy munkásemberek voltak.(57) Ettől függetlenül bárki kölcsönözhetett könyvet, aki betartotta a kezelési szabályzatban foglaltakat. Az olvasottságot elemezve ismét szólnom kell a korábban már em­lített, az 1920-as évek elején végzett gazdasági népkönyvtári felmérésről. Ennek eredményeként megtudjuk, hogy a vármegye 17 helységében nem volt könyvtári kölcsönzés,(58) tehát itt a háború utáni első években olva­sottságról sem beszélhetünk. Azokban a községekben, ahol a könyvtár mű­ködött, az elveszett könyvek jegyzékéből következtethetünk a legolvasot­tabb művekre. Ezek elsősorban szépirodalmi és történelmi munkák vol­tak: Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Magyar mese és mondavilág, Petőfi Sándor versei, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás stb.(59) Az olvasási szo­kások később sem változtak. Az érdeklődés középpontjában továbbra is a szépirodalmi, történelmi munkák maradtak. Ezt bizonyítják az állomány e részének bővíttetésére irányuló kérvények.(60) A gazdasági és egyéb szak­irodalmat elsősorban a fiatalok olvassák — tudósít az 1931-es alispáni je­lentésül) Egy másik forrás szerint megállapítható „hogy a könyveket elolvas­sák és a téli hónapokban azok keresettek."(62) A gazdasági népkönyvtárak kezelőinek a könyvek forgalmáról jegy­zéket kellett vezetniük (az olvasó nevének, foglalkozásának és a könyv adatainak feltüntetésével), és azt minden év végén a gazdasági felügyelők közvetítésével a földművelésügyi miniszterhez kellett eljuttatni. E forgal­mi kimutatáshoz csatolni lehetett az olvasók könyvtárral kapcsolatos kí­vánságait. Ilyen összesítés a gazdasági népkönyvtárakról Szabolcs me­gyében csak egy évből maradt ránk.(63) E forrás 29 megyebeli gazdasági könyvgyűjtemény 1934. évi forgalmáról közöl adatokat. Tehát a várme­gyébe ezidőpontig adományozott népkönyvtárak zömét felöleli. Ezért a statisztikai mintavételi módszer alapján elemezve a kimutatás forgalmi adatait, a kapott százalékok és mutatószámok Szabolcs gazdasági könyv­adományainak egészére megközelítőleg átlagszámoknak tekinthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom