Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

tották közre. Ezekben sem változott a fő irány, a soviniszta, magyarkodó könyvek döntő többségben való szerepeltetése. Ez a szemlélet tetőződik a hatodik, 1944-es jegyzékben, ugyanis itt találjuk a legtöbb fasiszta könyvet. Érdemes még megemlíteni az ötödik, 1943. évi jegyzéket, amelynek pozitívuma, hogy ebben szerepelnek először a népi írók: Veres Péter, Féja Géza, Illyés Gyula. 5. A gazdasági és közművelődési népkönyvtárak olvasottságának alakulása a vármegyében A népkönyvtárak olvasottságáról a Statisztikai Hivatal nem gyűjtött adatokat, azok alacsony kötetszáma miatt. így nem áll rendelkezésünkre folyamatosan vezetett és közölt olvasottsági felmérés. Ezért elsősorban csak az esetlegesen előkerülő, ilyen jellegű adatokat tartalmazó egyéb iratokra támaszkodhatunk. Az olvasottsági viszonyok ismertetése előtt meg kell néznünk, hogy milyen volt a vármegye legszegényebb és egyúttal legnépesebb lakosságának iskolázottsága, mivel ezek alapvetően befolyásolták a művelődési viszonyokat, a nép és a könyvek kapcsolatát. A külterületen élő parasztság körülményeit hűen tükrözi a vármegyei királyi tanfelügyelő jelentése: „...sok tanyán ázsiai állapotok vannak. Rettenetes lakásviszonyok, tüdőbaj, angolkór és más, az egészségtelen lakásokban és gyenge táplálkozásnál kifejlődő betegségek tanyái."(51) Ilyen körülmények között a létminimumért való embertelen küzdelemben megfáradva, hogy is jutott volna energiájuk a művelődésre. Ehhez kapcsolódik a nagylónyai hitelszövetkezet népkönyvtári jelentése, amely szerint a „község lakosai mezőgazdasági munkák végzése, télen világító anyag hiánya miatt a könyvek olvasásával nem foglalkoznak."(52) Ezt az állapotot fokozta még az analfabétizmus. Az 1927-es állapotot vizsgálva, vármegyénk népkulturális helyzete országos viszonylatban a legkedvezőtlenebb. A Szabolcs megyei átlag 29 százalék, de 49 községben ezt meghaladó 33 százalék, egyes helyeken pedig 50 százalék az írástudatlanok száma. A 14—20 éves életkor közötti ifjúság soraiban közel 2000 analfabéta található.(53) 1930-ban a vármegye összlakossága 394 924 fő. Ebből 65 396, azaz 19,9 százalék analfabéta — ezzel szemben az országos arányszám 9,6 százalék. Az írástudatlanok száma három községben különösen magas: Magyon 40 százalék, Nyírtéten 39,3 százalék és Balkányban 35,8 százalék.(54) E helyzet 1935-ben sem változott. Szabolcs vármegye 75 községe jóval meghaladja az országos átlagot. 2 községben (Magy, Nyírtét) 40 százalék, 1 helységben (Balkány) 36 százalék és 23 helységben 25—29 százalék