Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - László Géza: Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék népkönyvtárügye a Horthy-korszakban

42 kötetes könyvsorozatokból Szabolcs 23-mal igényelt kevesebbet a számára előirányzottnál.(25) Néhány község pedig felszínes okokra hivatkozva (könyvtárkezelő hiánya, szakkönyvek iránti érdektelenség, költségfedezet hiánya stb.) viszszautasította a neki adományozott gyűjteményt.(26) E kendőzött okok azonban társadalmi érdektelenséget, nagyfokú analfabétizmust, a felajánlott irodalom és a lakosság érdeklődése között fennálló különbséget takarnak. A földművelésügyi miniszter adományaival párhuzamosan, 1927-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium is megkezdte a népkönyvtári hálózat kiépítését. E közművelődési könyvgyűjtemények a gazdaságiakkal szemben túlnyomórészt szépirodalmi műveket tartalmaztak. A típus előzményének lehet tekinteni a korábban már említett Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa által az első világháború előtt végzett telepítéseket. A Földművelésügyi Minisztériummal ellentétben a kultuszminisztérium az adományozások megkezdése előtt nem mérte fel a megmaradt állományt. A népszövetségi kölcsön segítségével 1927-ben, 1504 népkönyvtári gyűjteményt osztott szét az országban. Ez összesen 237 324 kötet könyvet tartalmazott.(27) A könyvtárak adományozásánál figyelembe vették a vármegyék és városok nagyságát, a lakosság lélekszámát. így az előbbi menynyiségből Szabolcs vármegye 60 darab közművelődési népkönyvtárat kapott 9230 kötettel.(28) (Ld. 2. sz. mell.) Ezzel szemben az 1927-es alispáni jelentésben a következőket olvashatjuk: ,,A kultuszminisztérium eddig 61 népkönyvtárat adományozott a vármegyének. A népkönyvtárak közül 7 darab 250 kötetes nagykönyvtár, 7 darab 170 kötetes középkönyvtár, 35 darab 140 kötetes kiskönyvtár és 12 darab 130 kötetes tanyai könyvtár. E négy típus összesen 9400 kötet könyvet tesz ki."(29) A 12. sz. jegyzetben közölt okok miatt eredeti dokumentumokkal nem tudjuk bizonyítani, hogy melyik fedi a valóságot. Valószínűleg mindkét adat helyes, mert a cikk megjelenése és az alispáni jelentés elkészülése között eltelt időben a vármegye kaphatott még egy népkönyvtárat. Az 1927-es tömeges könyvtáralapítások után a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium elsősorban csak gyarapításként küldött néhány kötetet a vármegyék meglévő könyvtárának (többek között a Magyar Népművelés Könyvei sorozatban megjelent műveket). Az állomány további növelését a helyi erőkre bízta. Sajnos ez általában nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A falvaknak pedig mintegy 70 százaléka könyvtári szempontból még a nagy könyvtártelepítés után is ellátatlan maradt. E két tényező arra késztette a kultuszminisztériumot, hogy 1935-ben, a meglévő népkönyvtárak egy részét (közép, kis és tanyai típusú) vándorkönyvtárrá szervezze