Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

adósságok faragására" szabad fordítani. így 12 év alatt 438 613 váltóforint adósságtól szabadulna meg a város. Súlyán elfogadja azt is, ha a gyepföldeknek nem felét, csupán harmadát fogják egyszerre szántás alá osztani. Igaz, ebben az esetben 12 év alatt csak 303 643 váltóforint gyűlik majd össze. Ellene lehet vetni az ő javaslatának azt is, hogy 4 év kevés a szántás begyepesedésére, de ő hiszi, ha a 4 éves periódus bevált a város bérelt pusztáin, a nyíregyházi gyepföldeken is alkalmas használati és kezelési mód lesz. Csak attól óvja a gazdákat, hogy a szántás alá fogott pásti földbe ne vessenek kölest, az nem hoz elegendő hasznot, s kölest lehet "csutka földbe is termeszteni." Reméli a tanácsnok, hogy javaslatát szívesen elfogadja a lakosság, hisz ezáltal elkerülik, hogy az első váltság „toldalékjába" a már említett tetemes összeggel megterheljék őket. Évi 6 váltóforintért a lakosok minden ház, egy kötélalj föld és egy nyilas szőlő után egy-egy köblös földhöz fognak jutni. A pásti föld másik fele legelő lenne. Súlyán számításai szerint a városi gazdák tulajdonában mintegy 13 000 juh van, azoknak 1400 hold legelőt kell juttatni, a 800 darab fejőstehénnek 800 holdat, a 700 ménes ló részére 700 holdat, a hámos lovak nyári legeltetésére is marad 500 hold, az apróbb jószágoknak 600 hold. Ez összesen 3900 hold, tehát még mindig marad 480 hold, melyet a marhák száma szerint széjjel lehet osztani a gazdák között. Megjegyzi Súlyán Ádám azt is, hogy mivel a külső határokon bérelt pusztákon felette nagy a bér, a belső pusztákon kellene szedni némi pótdíjat, a Kállai- és Simai-zálogos földek bérét is emelni lehetne és az így nyert összeget a külső puszták bérének fizetésénél kellene felhasználni, így van ez más városokban is. Legvégül javasolja a tanácsnok a város vezetőinek, hogy a következő évtizedben ne fogjanak bele komolyabb építkezésbe, különben nem ér semmit az erőfeszítés az adósságoktól való megszabadulás érdekében. Külön figyelmet érdemel ebben a javaslatban Sulyannak az a megjegyzése, amelyet a malom jövedelmekkel kapcsolatban tesz. Amint mondja, a malomjövedelemnek az adósságok törlesztésére való felhasználása kettős akadályba is ütközhet. Az egyik az, hogy a malomkő jövedelmét a város nemesei kapták meg saját használatukra, s nem biztos, hogy a nemesek is hajlandók a malom jövedelmet az adósságok törlesztésére áldozni. Márpedig a város lakosai joggal mondhatják, hogy az adósság az egész városé, amely nemesekből is áll, vegyék ki részüket tehát a törlesztésből is. A másik az, hogy a város most a malmok jövedelmét gyűjti azért, hogy majd azzal a vármegyei adót törlessze, sőt, véglegesen lerója, „hogy