Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)
Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén
dig 2411 adózó (a 18—60 közöttiek száma 4561 fő) és 2161 adózó házat találtak.^) Figyelembe véve a népesség számát, településeinkben a földdel való ellátottság hasonlónak mondható. Egyezett a két határ talaj adottsága is. Szószerint illett Nyíregyháza határának földjeire, amit a nagykőrösiek írtak a magukéról: a határ homokos, ,,néhol futóhomok és buczkákkal meg van töltve, ennélfogva terméketlen." A művelés alá vontak között kisebb-nagyobb darabok találhatók, amiket soha nem lehet felszántani („hogy a szél el ne hordja"), de bőséggel akad olyan is, amit csak „több esztendők után lehet felszántani." Joggal hangoztatták: ,,az egész határ sík tér föld lévén, legnagyobb kárt csak a szélvész okoz, amely a homokot annyira teríti, hogy sok, az előbb használható kaszáló és szántóföld eltemettetett és hasznavehetetlenné lett."(28) A futóhomok mellett persze volt a határnak jobban termő barna homokos, sőt kimondottan fekete földű része is.(29) Nyíregyháza mezőit szintén futó- és „fekete homok" teríti, s okozott sok gondot a termelőknek. A vetéseket igen gyakran szalmával takargatták, „hogy a szél el ne vigye a magot."(30) Mint ismeretes, a talaj termőképessége alapján már a korabeli szemlélet is megpróbálta a rendszeresen művelés alá vett földeket minősíteni. Nagykőrös határát a megyei összeírások a 3. (utolsó) osztályba sorolták ugyan, ezen belül azonban a határ 1/6 része „jobbacska", 2/6 része „középszerű", és csupán a másik fele „rosszabb homok." Emellett külön „klasszifikálták" a megművelt földeket. Eszerint a szántók 20 százaléka 1. osztályúnak, 40—40 százaléka pedig 2. és 3. osztályúnak minősült. Nyíregyházán a szántók felét-felét 2. és 3. osztályba, a kaszálókat viszont egészében az utóbbi osztályhoz sorolták. Az osztályozás a természeti tényezőknek jobban kiszolgáltatott korabeli termelés szintjén távolról sem elhanyagolható minőségi különbségekre utalt. Nagykőrösön pl. az árendába adott első osztályú földekért mérőnként 45, a másodikért 34 s a harmadikba soroltakért 24 pengőkrajcárt kértek a bérbevevőktől.(31) Másszóval a harmadik osztályba tartozó szántók termelési értéke fele annyi lehetett, mint az első osztályba sorolhatóké. Az agrárviszonyok jobb megítéléséhez ismernünk kellene a művelési ágak megoszlását. Az 1828-as összeírás adatai azonban ezzel kapcsolatosan nem nyújtanak elégséges tájékoztatást. Egyik fogyatékosságuk, hogy az. összeírásba csak a szántók, kaszálók (rét) és szőlőföld területét vették fel, az előbbiekét pozsonyi mérőben, az utóbbiét nyilasban vagy kapásban adva meg. Nem mutatják ki tehát a határ nagy hányadát kitevő legelők, s a kisebb kiterjedésű erdők és belsőségek („kert") területét. Nagyobb gondot okoz azonban, hogy a felvettek területe is jóval kevesebbnek látszik, mint amennyi az a valóságban lehetett. Az összeírás szerint Nagykőrösön 4233:
