Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Adattár - Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755–1797

NÉMETH ZOLTÁN: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755 — 1797 Nyíregyháza történetében az 1753-as esztendővel új korszak kezdődött, amikor a Fölvidékről előbb az Alföld más helységeibe települt szlovákok végleg Nyíregyházát választották lakóhelyükül. Nyíregyháza akkor nem volt teljesen lakatlan, de az őslakosság nem olyan nagyszámú, hogy ne olvadhatott volna be az újonnan települtek közösségébe. Életmódjuk, nyelvük, földesuraikhoz való viszonyuk más volt az ittenieknek, mint a korabeli Magyarország más mezővárosaiban élőknek. Történeti irodalmunk újabban foglalkozik a betelepített városok történetének kutatásával. A kutatóknak nem csak a bonyolult jogviszonyok közötti eligazodás, hanem a nyelvi kuszáitságok miatt is nehézséget jelent a kor megelevenítése. A források hozzáférhetőségét éppen ezért olyan forrásközléssel lehet biztosítani, amely az eredetileg más vagy több nyelven készült írást a mai nyelvnek megfelelően adja vissza. A Nyíregyházára települt szlovákokat és utódaikat tirpákoknak is nevezik, nyelvüket új környezetükben megőrizték, de izoláltságuk el is szakította őket a ma használatos szlováktól. Az iratok nyelvének vizsgálatakor a következőkre kellett figyelni. A tirpákok szlovákul beszéltek, de még a szlovák irodalmi nyelv kialakulása előtti nyelvjárási formáját. Az írásbelihez a városi elöljárók az egyháznál használatos ócseh vagy bibliai cseh nyelvet használták. Magyarországon a XVIII. században viszont az ügyintézést nagyrészt latinul végezték, kivétel csak peres eljárásokban (tanúvallomás) volt gyakoribb, s így a város a megyéhez és az ország más részeihez ezen a nyelven fordulhatott. A meginduló asszimiláció is rövidesen éreztette hatását az ügyintézésben, először csak magyarizmusok formájában, később pedig magyar nyelvű iratokkal. A fentiek szerint tehát a fordítónak figyelnie kell a bibliai cseh, a régi nyelvjárási szlovák, a latin és a magyar nyelvet, amikor egy-egy iratot a kezébe vesz, mert a szókészlet, a grammatika összekeveredése egy sajátos nyelvezetet eredményezett. A nyelvi sajátságok egymásra hatását folyamatában vizsgálva tudnunk kell, hogy az Anton Bernolák (1762—1813) és L'udovít Stúr (1815— 1856) munkásságát jelző időszak teremtette meg a szlovák irodalmi nyelvet, így érthető tehát, hogy a XVIII. század elején az Alföldre költözött