Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Adattár - Németh Zoltán: Tirpákokra vonatkozó iratok Nyíregyháza történetéhez 1755–1797

fölvidéki szlovákok, sőt még a század utolsó harmadában — másodlagosan vagy közvetlenül — Nyíregyházára települtek esetében is miért nincs szlovák irodalmi nyelv. A szlovákok akkor a történeti Magyarország egyik nemzetét alkották, és a nemzeti önállóság gondolata lényegében nem is élt a korabeli szlovákságban. A szlovákok nem fordították le a bibliát sem, amely ugyanakkor napvilágot látott pl. a cseheknél (az ún. králici biblia formájában). Ez ugyanúgy a reformáció terméke, mint volt három évvel korábban a magyar Károli-féle bibliafordítás. A csehek „biblictina"-ját értették és értik a szlovákok is, hiszen közeli rokon népek. A csak nyelvjárásokat beszélő szlovákságnak — tehát a Nyíregyházára települt csoportoknak is — így lett irodalmi nyelve a bibliai cseh. Ez adja meg az említett és itt bemutatásra kerülő iratok kor-jellegét. Király Péter úgy véli, hogy a cseh nyelv az evangélikus vallás révén jutott pl. Tótkomlósra, a bibliai cseh formájában. A prédikációk, az énekek, az imák nyelve ez volt, ezt tanították az iskolákban, de a bibliai csehet (vagy ócsehet) használták a községi elöljáróságokon, a céhekben, sőt a családok nyelvezetébe is behatolt a Tranoscius és a biblia által. Hozzáteszi persze, hogy ez nem tiszta bibliai cseh volt, hanem annak valamiféle szlovakizált formája. Nos, a szóban forgó nyíregyházi levéltári kötegek nyelvezete ilyetén szintén cseh (vagyis nem „tót", ahogy a korabeli jelzések teszik), illetve a bibliai (ó-)cseh egyfajta szlovakizált változata. A megállapítás azonban úgy értendő, hogy az egyedül csak a csehre jellemző kiegészítő (diakritikus) jelzést pl. az „r", a „e" és az ,,u" betűk felett levő jelet elhagyták. Egyébként pedig, a szókincset illetően, elsősorban cseh szavakkal alkották a mondatokat. Van azonban egy másik érdekessége is az iratok nyelvezetének. Történetesen az, hogy az ún. Felső-Magyarország szlováksága amennyire a bibliai csehet használja írásos nyelveként, olyannyira beviszi ebbe a nyelvezetbe — az anyanyelvjárásán kívül — az adott kor magyar elemeit is. Ez alól nem kivétel az általunk ismertetett levéltári iratok bibliai cséh nyelve sem. Az V. A. 102/20 1793:6 jelzetű irat 8. folioja 1. oldalán egyszeriben magyarul folytatódik a községi elöljáróság följegyzése. Ez azt is jelenti, hogy ettől kezdve alig van már több cseh nyelvű iromány. Megelőzőleg azonban, mintegy négy évtizedig, folyamatosan csehül íródtak az események, de számtalan magyarizmust is vegyítve a szövegekbe. Pl. ilyeneket: csöbör (cseber), vonás (wonas), marias, karikapinz, katonák, husar, borbirow, hadnagy, kebel (köböl), szolgabíró, törvénybíró (törvénbiro, Törvbiro), gulas (gulyás), csikós, juhás, vásarbiro, koborluji, tánc, Lárma, engedowala stb.