Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

HÁRSFALVI PÉTER: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után Történeti irodalmunkban keveset olvashatunk arról, hogyan alakult a földtulajdon és földhasználat azokban a helységekben, amelyek az 1839/40. évi országgyűlésen hozott örökváltságtörvény előtt vagy annak alapján szabadultak fel a földesúri adózás alól. Az örökváltságra lépett helységek történetére vonatkozó feldolgozások nem szentelnek elég figyelmet annak sem, hogy a váltság következtében mennyiben tért el az a fejlődés az általánosabbtól, az úrbéres falvakétól. Keveset tudunk a földesúri hatalom és szolgáltatás alól korán kiszabadult Nyíregyháza város földbirtokviszonyainak az örökváltság utáni alakulásáról is.(l) Pedig itt is felfedezhetők sajátos vonások, eltérő jellegzetességek. Azt is tudjuk, hogy a sajátos vonások nem a váltságszerződés megkötésének következtében állottak elő. Bizonyos specifikus vonásokat a földbirtoklásban és -használatban felmutathatunk az örökváltság előttről is. Nyíregyháza esetében ezt a specifikumot elsősorban azt jelentette, hogy a helység 1753-ban történt újratelepítése után a földesurak és a lakosok között megkötött szerződéskor az egész határ használata és jövedelme a kisebb királyi haszonvételekkel együtt a lakosokra, pontosabban a communitásra szállott. A földesúr lemondott arról a jogáról, hogy Nyíregyháza határában majorságot tartson. A földesuraság curiájához tartozó földeket is — olvassuk az 1757. évi szerződés 7. pontjában — felosztotta a lakosok között, nyomatékosan hangsúlyozván, hogy e földek curiális jellegét továbbra is meg kell őrizniük, s nem szabad azokat „semminemű közönséges, vagy akármely más teher alá" bocsátani. Ha bármilyen teher alá adnák a lakosok a nemesi földet, azonnal vissza fogja azokat tőlük venni. Még arra is ígéretet tett gróf Károlyi Ferenc — a Dessewffy család nevében is —, hogy a királytelki pusztát nekik adja árendába és nem más idegeneknek, sőt más területet is szerez a nyíregyháziaknak, „hogy azáltal a gazdáknak mind száma, mind tehetsége szaporíttassék, gyarapíttasék."(2) A határ felosztása és használata — miután földesúri gazdálkodás nem volt — sem az úrbéres falvakban szokásos telekszervezetben történt. A határnak csak egyik, nagyobb terjedelmű részét osztották fel a lakosok között a belső telek, illetve házak után, amelyet ezután állandó jelleggel és szabadon birtokoltak, adták és vették, míg a határ másik, kisebbik része