Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után

közös használatban maradt kaszálónak, legelőnek, illetve azok egy részét időközönként bizonyos kulcs szerint felosztották maguk között, és az érte járó bérleti díjat a város szedte be. Balogh István adatai szerint a XVIII. század utolsó harmadában Nyíregyháza területe 26 190 hold volt. Ebből belterület 381 hold, erdőterület (és Sóstó) 848 hold, a parasztok kezén lévő, állandó használatra felosztott szállásföld 17 886 hold, legelőterület pedig 7077 hold. A szállásföld mind szántó volt, így a szántó és legelő területének aránya meggyőzően bizonyítja Balogh István állítását, hogy a nyíregyházi parasztok gazdálkodásában az újratelepülés utáni időktől folyamatosan vezető szerepet játszott a földművelés.(3) De az állattenyésztés mértékének és fontosságának meghatározásánál nem csak a határbeli 7077 hold legelőre kell gondolnunk, hanem arra is, hogy a városnak mindig voltak külső határbeli bérelt pusztái, amelyeken nagy számban legeltették kisebb és nagyobb jószágaikat.(4) Nyíregyháza elkerülte a birtokviszonyoknak az 1767. évi úrbéri rendelet szerinti szabályozását. Bár elkészült az urbáriuma, de az jogerőre sohasem emelkedett. Az úrbériség elkerülése nem egyedi eset, előfordult ez más szerződéses településekkel is. Többnyire azok a községek kerülték el az úrbérrendezést, amelyek igazolhatóan praediumokon, vagy irtásokon települtek. Ezeknek a helyzete az úrbérrendezésből való kimaradással általában rosszabbra fordult, hiszen allodiális jogviszonyba kerültek és hátrányos helyzetük 1848-ban lett nyilvánvalóvá.(5) Nyíregyházát ez a veszély nem fenyegette, hiszen itt az 1757. évi szerződéssel a földesúr még a korábbi allodiális földjeit is „úrbéresítette", a jobbágyok kezére adta, tehát az úrbérrendezésből való kimaradás előnyösebb helyzetének további fenntartását jelentette. Az 1803. és 1824. évi örökváltságszerződések megkötésénél nem találjuk a nyomát annak, mintha a földesuraság súlyt helyezne arra, hogy a határnak azt a részét, melyet curiális földként, csak különleges feltételekkel bocsátott parasztjai kezére, meg akarná különböztetni az úrbéres földektől. Az örökváltság-szerződésekben a nyíregyházi határ, a Dessewffyek és a Károlyiak birtokrésze egészében és egységesen, a földesuraságokat korábban megilletett jogokkal együtt a lakosokra, illetve a városra szállott át. Az örökváltság véglegesen eltüntette tehát a nemesi földet Nyíregyházán.(6) Mégis volt a város határában néhány olyan birtok, amelynek úrbéres vagy curiális jellegét éppen az örökváltság után kezdték vitatni. Az 1824. évi örökváltság idején kb. kéttucatnyi olyan armális nemes élt a városban, akiknek kezén szállásföld és némi szőlő volt. E kisnemesi kézen lévő kb. 400 holdnyi terület curiális jellegét akarták biztosítani a nemesi birtokosok, míg a város paraszti elemei, vezetői tagadták e földeknek curiális