Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

185

Az itt s minden más állatorvosi intézetben előadott természetrajza a házi állatoknak azért van kihagyva, mert én azon szempontból indultam ki, hogy az egész tanítási rendszernek szükség- kép meg kell változnia, hogy valami hasznos, gyakorlati hozassák létre; anélkül, hogy az álladalom pénz ereje kimeritessék.

Javaslatom erre nézve következő:

A természeti tanok egész térjedelmökben a gymnásiális oktatás után következzenek s mint előkészítő tanjai legyenek mindazon tudományoknak, mellyeknek alapul szolgálnak.

A mostani rendszer, mely szerént a természettan, ásvány- fűvész- állattan, vegy-tan s.a.t. az ipar tanodában, az ember s állat gyógyászatban, mezei gazdászatban, s részint a bölcsészetben adatnak elő; csak nagy pénz s idő pazarlás.

Legalább felét lehetne a tanároknak ezen tárgyakra nézve meggazdálkodni s ezen tudományokat sokkal alaposabban előadni, ha az csak egyszer és mindnyájuk számára együtt történik, kiknek ezen tanokra magasabb tudományok megalapítására szükségök van.

Azoknak, kik azt vetnék ellen, hogy az orvos más természetrajzt igényel mint az állatorvos, ez ismét mást, mint a mezei gazda s.a.t. csak azon igazsággal felelek, hogy csak egy természet van s így a természetrajz is csak egy, mely egész terjedelmében előadva az ember s állatorvosnak nem különben a gazdának is vezérül és kalauzul szolgáland, ha az első azt az emberre, a második az állatokra, a harmadik a föld és terményeire fogja érteni alkalmazni: pedig ezt kell tanítani az ember s állatgyógyászat tannak valamint a mezei gazdászat tannak is, mivel ezen tanok csak alkalmazott természet tudományok, melyek az emberek, állatok a föld és terményeinek egészséges és beteg életmővezetségjókét tárgyalják. Ameddig ezen tanoknak alapja nem természetrajzi alapon épült, addig azok egyes tapasztalati tételekből álló hal