Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

A Magyar Országos Levéltár munkatársai mély megrendüléssel értesültek arról, hogy 1993. december 1-jén életének 85. évében elhunyt Ember Győző akadémikus, az intézmény nyugalmazott főigazgatója. Kicsi szakmánk óriása volt ő, bel- és külföldön egyaránt. Bár másfél évtizede nyugállományba vonult, ennek ellenére - amíg tehette - rendszeresen bejárt dolgozni a levéltárba, ahol pályafutását kezdte.

Ember Győző 1909. április 17-én született a Krassó-Szörény vármegyei Stájerlakaninán. Szülei (Ember Gergely és Molnár Lídia) állami elemi iskolai tanítók voltak. A család nemsokára a Csongrád megyei Tömörkényre, majd Csanytelekre költözött, s Ember Győző itt végezte el elemi iskolai tanulmányait. Édesapja korán, 1919-ben tüdővészben meghalt. A gimnázium nyolc osztályát Budapesten, a Barcsay utcai Állami Gimnáziumban (ma Madách) végezte el, majd egy évet házitanítóként szolgált a gr. Széchenyi család rumi kastélyában. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta történelem-latin szakon. Tagja volt a tehetséges hallgatók képzését elősegíteni hivatott Eötvös Kollégiumnak. 1933-ban végzett és szerzett történelem-latin szakos középiskolai tanári, valamint újkori magyar történelemből doktori oklevelet. Szekfű Gyula volt a tanítómestere, disszertációját a Helytartótanács gazdasági és népvédelmi működése III. Károly korában címen írta. 1933 őszétől 1934 nyaráig a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet rendes tagjaként a császárváros levéltáraiban végzett kutatásokat. Elsősorban a Staatsrat anyagát tanulmányozta és cédulázta. Ezek a cédulák igen fontosak lettek később, hiszen az eredeti iratanyag tűzvész martaléka lett. Hazatérése után 1934. augusztus 21-én állástalan diplomásként a Magyar Országos Levéltárba osztották be, ahol nyugdíjazásáig dolgozott. Végigjárta a teljes levéltári ranglétrát: 1936. július 1-jén került az intézmény státusába, mint gyakornok, egy év múlva levéltári segédőr, 1940. december 30-án I. osztályú segédőr, 1942. június 30-án allevéltár- nok, 1945. december 31-én levéltámok lett. Dolgozott a levéltár irodájában, a kutatótermi szolgálatban és a helytartótanácsi iratanyag referenseként. 1949. április 15-én jutott intézményi pályafutása csúcsára: ekkor kapta főigazgatói megbízatását, amelyet 29 éven át, 1978- ban történt nyugdíjazásáig megszakítás nélkül betöltött. 1937-ben vette feleségül Kutassy Stefániát, aki hű társa maradt haláláig.

Ember Győző hosszú pályafutása alatt számos funkciót töltött be a magyar tudományos közéletben. 1942-ben Szekfű mellett egyetemi magántanár lett, 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező taggá választotta (1961-től rendes tag). A tudós testület II. osztályának titkári, elnökhelyettesi feladatkörét is hosszabb időn át ellátta. Részt vett több akadémiai bizottság munkájában, az 1949-től induló egyetemi levéltáros képzésben. 1964-től címzetes egyetemi tanár, 1967-1976 között a Magyar Történelmi Társulat elnöke, szerkesztette a Levéltára Közleményeiket, tagja volt a Századok szerkesztőbizottságának.

Ember Győző jelentős történettudományi életművet hagyott az utókorra. Elsősorban az újkori magyar közigazgatás történetével, valamint gazdaság- és társadalomtörténettel foglalkozott. 1940-ben jelent meg A m. kir. Helytartótanács ügyintézésének története 1724-1848. c. munkája, amely a hivataltörténet mintaszerű alkotása. E mű eredményezte számára 1942- ben a Baumgarten-díjat és a magántanárságot. A közigazgatás átszervezésének kormány- biztosa, Magyary Zoltán bízta meg Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig c. munka elkészítésével. A vaskos kötet 1946-ban jelent meg. Ezekben a munkákban és a későbbi könyvékben, tanulmányokban is jelen van az a történészi módszer, amely Ember Győzőt jellemezte: alázattal nyúlt a forrásokhoz, ezeket használta is, nem elvi

98