Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
lánosságban elfogadott (sőt egyesek által inkább kevesellt) Dávid Zoltánnak ez a jól alátámasztott becslése, amely jelentősen mérsékli a török megszállás alatt elszenvedett - a nemzeti köztudatban élő súlyos - veszteségeket, s így történetszemléletünket is módosítja. Tanulmánya egyben elindítója lett a KSH Könyvtár szervezeti keretei közötti későbbi munkásságának. Könyvtári tevékenysége - különösen a nemzetközi csere és szerzeményezés rendszerének kiépítése - mellett az 1957-ben indult Történeti Statisztikai Közlemények és Évkönyvek szerkesztőbizottságának tagjaként, majd annak titkáraként számos kutatást inspirál és tesz értékesebbé gondos lektorálásával. Közben sorra jelennek meg számszerű adatokra támaszkodó munkái. Hiánypótló vállalkozása az 1784-87. évi népszámlálás eredményeinek településenkénti részletezettségű kiadása 1960-ban, a korabeli népességi viszonyokat bemutató - Dányi Dezsővel közösen írt - alapos tanulmány, mellékletek és térképek kíséretében. Az ötödfélszáz oldalas kötet - a jeles statisztikus, Thirring Gusztáv csak szemelvényes adatokat tartalmazó, összefoglaló jellegű korábbi munkája után - nélkülözhetetlen kézikönyv a történeti demográfusok, helytörténészek és általában a korszakkal foglalkozó kutatók számára. Statisztikatörténeti jelentőségű az első magyar leíró statisztikai mű: a térképész Kovács János 1736-39-ben készített geográfia-topográfiai munkájának kiadása is (társszerzőségben), csakúgy, mint Magyarország 18-19. századi statisztikai adatgyűjtéseiről írt dolgozata és a történeti demográfiai források értékelésének kérdéseit összefoglaló cikke. Új szemléletet érvényesít a hazai városfejlődés tanulmányozásában, amikor a városfogalom ki- terjesztésével a történeti irodalomban korábban általában elfogadottnál jelentősen magasabbra (14-15%-ra) teszi a városi lakosság arányát a 18. század végén és a 19. század elején. Az orvos- és járványtörténeti irodalmat gazdagítja az 1738^13. évi pestis Bihar megyei és országos, valamint az 1831. évi országos kolera pusztításainak Bihar megyei feltérképezésével. Bevonja vizsgálódásai körébe a dikális és dézsma jegyzekéken kívül az egyházi forrásokat: az anyakönyveket és egyházlátogatási (canonica visitatiós) jegyzőkönyveket. Ez utóbbiakra támaszkodva önálló kötetben elemzi a családok nagyságát és összetételét a 18. század derekán a veszprémi püspökség területén - az itthon kevéssé ismert legjobb angol és francia történeti családdemográfiai munkákhoz hasonló színvonalon. Makroszintű és regionális történeti demográfiai kutatásain kívül településenkénti részletezésben is feldolgozza a népességi folyamatok alakulását több hajdúváros (Dorog, Hadház, Szoboszló) és a bihari Sarkad hely- történeti monográfiáiban megjelent hosszabb lélegzetű dolgozataiban. A hajdúk letelepítéséről írt tanulmánya is átértékeli a köztudatba beivódott hagyományos nézeteket. A magyarországi munkaerőhelyzetet a 18-19. század fordulóján bemutató munkája már átvezet gazdaságtörténeti elemzéseihez, melyek egyik főforrása a II. József korabeli első kataszteri felmérés. Ennek végrehajtását és eredményeit ugyancsak ismerteti országos, regionális és településszinten egyaránt, értékes adatokat nyújtva a 18. század végi mezőgazdasági termeléshez. Kiemelt helyet foglal el nemcsak Dávid Zoltán munkásságában, de a hazai gazdaság- történeti - pontosabban az üzemgazdaság- és háztartástörténeti - irodalomban is az a tanulmány, amely - említése szerint - szívéhez is talán legközelebb állt. Ebben Bihar megye különböző falvaiból 29 családfő gazdálkodásának mikroszintű részletezésével a paraszti gazdaságok pénzügyi mérlegét mutatja be. Ez a - halála után újból megjelent munka joggal sorolható a francia „Annales” iskola nyomán tért hódító modern kvantitatív történettudományi irodalom hazai termékei közé. Jól áttekinthetően összeállított táblázatok segítségével érzékelteti a parasztság korabeli életviszonyainak jellegzetességeit, de nem esik az amerikai 83
