Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Timitz József a tiszteletet parancsoló nyelvi, paleográfiai végezettséggel, odaadással végzett levéltári munkát szolgálatnak tekintette, ami egyaránt megnyilvánult a mindennapi kommunikációban, a helyi, regionális, országos, illetve határon átnyúló nemzetközi - modern szóval - projektekben. Bizton állítható: az 1970-1980-as évek Sopront is megcélzó forráskutatási és feltárási irányaiban Jóska bácsi mind a város, mind a vármegye levéltáraira alapozva folyamatosan adatszolgáltató tevékenységet látott el: pl. munkája ott húzódik a céh- és limitációkataszterek, majd olvasástörténeti állományfelmérések hátterében, miként az 1990-es évektől a városi boszorkányperek kigyűjtésében is. Ezekben a munkákban számos jeles történész számára végzett meghatározó háttérmunkát. Anyanyelvi német tudása révén szoros kapcsolatok fűzték a burgenlandi történetkutatáshoz is. Adatgyűjtésére, tanácsaira támaszkodtak a közép-burgenlandi községtörténet írók. Munkája, segítsége a nagy vállalkozás, a Landestopographie kismartoni, nagymartom köteteiben is tetten érhető.

E munkás élet mögött a hivatalos kitüntetések kimérten sorakoznak. 1975-ben a miniszteri dicséretnek megfelelő Szocialista Kultúráért érmet és oklevelet kapta meg, 1986- ban, nyugdíjba vonulásakor, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát nyerte el. Nagy örömére szolgált, amikor 2001-ben a levéltári szakma Pauler Gyula-díjjal tüntette ki. Emlékét mindig szeretettel őrizzük.

Dominkovits Péter LK, 2007.1. sz. 245-247. p.

M

Ismét eltávozott közülünk egy régi, kedves kolléga, egy igazi levéltáros. Timitz József ,a soproni bencés gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Kisebb kitérők után 1947 tavaszán került Házi Jenő beosztottjaként Sopron thj. város levéltárába. A többször is nevet és jogállást változtató intézményből 1986-ban vonult nyugdíjba. A búcsú azonban nem volt végleges. Napjait - amíg egészsége megengedte - levéltári asztalánál kezdte. Amikor erre már nem volt képes, a kollégák látogattak el hozzá, hogy összeolvassák vele a kiadásra szánt forrásszövegeket. A levéltárban eltöltött csaknem hatvan év alatt - begyűjtésük, rendezésük során - „személyes kapcsolatba” került a Soproni Levéltár fondjainak többségével. Tapasztalatai, segítőkészsége révén sokszor jutottunk közelebb egy-egy reménytelennek tűnő probléma megoldásához.

Házi Jenő keze alatt fokozatosan tanult bele a levéltárosi munkába. A magyar közigazgatás és a levéltári rendszer 1950. évi közismert átalakításával új feladatok jelentkeztek: A városi és a megyei levéltár összevonásával új, állami intézmény jött létre Takáts Endre vezetésével, az egykori Sopron megyére kiterjedő illetékességgel. Be kellett gyűjteni a járások és községek, iskolák, üzemek, felszámolt apáca- és szerzetesrendek iratanyagát. Vonaton, biciklin és gyalog járták a falvakat. A beszállítások alkalmával reggel ötkor indultak, teherautós körjárattal szedték fel a korábban már előkészített iratokat. Timitz József rövidesen az egyik legmegbízhatóbb munkatárssá vált, levéltári főmunkaerővé nevezték ki. Takáts Endre letartóztatása után 1957 augusztusától 1961 augusztusáig megbízott vezetőként irányította is az intézményt. Bár szívesen vállalta volna a tanulást, közismert vallásossága miatt nem vették fel az egyetemre. Emiatt nem kerülhetett sor végleges igazgatói kinevezésére sem. Jóval később, több évtizedes levéltárosi teljesítménye és publikációi alapján mentették fel a diploma-kötelezettség alól, kapott levéltárosi besorolást. Tudományos munkával az ’50-es évek végétől kezdett el foglalkozni, elsőként a Soproni Szemlében jelentek meg kisebb közleményei. Anyanyelvi szinten beszélt németül, ami jó alapot adott a 16-17. századi német szövegek tanulmányozásához. A szükséges

376