Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

1984. szeptember 21-én elhunyt dr. Takáts Endre, a Veszprém megyei Levéltár nyugalmazott igazgatója.

Életpályája a Csanád megyei Apátfalván indult 1907. július 27-én. A makói Csanád vezér reálgimnáziumban tett jeles érettségi után egyházi szolgálatba lépett. 1925-1930 között a bécsi Rudolf tudományegyetemen folytatott teológiai tanulmányokat, majd hazatérve, hittanár lett a szegedi Baross Gábor gyakorlógimnáziumban. Közben 1939-1941 között a szegedi tudományegyetemen bölcsészettudományi doktorátust téve, megszerezte a középiskolai történelem-földrajz szakos tanári oklevelet. így 1941-től szaktárgyait is oktatta a gimnáziumban.

Az egyházi szolgálatból történt kilépése után jegyezte el magát egy életre a levéltárosi pályával. 1943-tól az újonnan megszervezett főlevéltárnoki állást töltötte be Baja városnál. Levéltári gyakorlatát az Országos Levéltárban kezdte, majd Őrt János nagyváradi főlevéltár- nok mellett folytatta. 1944 szeptemberében a front közeledtével visszatért állomáshelyére, ahol a törvényhatósági bizottság megválasztotta polgármesterré, a szovjet csapatok parancsnoka pedig megbízta a „bajai háromszög” kormányzói teendőivel is. Lemondása után ismét a levéltárban dolgozott. Bajai működése alatt fáradhataüan kultúrmunkásként létrehozta a város múzeumát, a Rudnay-művésztelepet, a Zichy családtól megvásárolt könyvanyagból és a feloszlott szerzetesi könyvtárakból könyvtárat szervezett.

1950 decemberében a Levéltárak Országos Központja a Soproni Állami Levéltárba helyezte, ahol annak vezetőjeként dolgozott 1957 októberéig, majd beosztott levéltárosként a szegedi, szombathelyi és soproni levéltárakban tevékenykedett 1961 szeptemberéig.

1961. október 1-től a Veszprémi Állami Levéltár (1968-tól Veszprém megyei Levéltár) igazgatója lett és 1973. február 26-ig, nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott. Nehéz, embert próbáló, időt és ideget nem kímélő, elismerést nem hozó életpálya jutott osztályrészül dr. Takáts Endrének, hiszen mindenütt szinte újra kellett kezdenie a már elvégzett munkát. Baján levéltárat szervezett, Sopronban az értékes városi anyag rendezése mellett sikerrel oldotta meg a polgári és népi demokratikus korszak iratanyagának begyűjtését, feldolgozását. Veszprémbe kerülve, a semmiből indulva, másod-, harmadmagával ismét elvégezte e feladatot és 11 éves fáradhataüan munka, szolgálat után egy rendezett levéltárat, máig ható tradíciókat hagyott hátra.

Fáradhataüan harcosa volt a magyar levéltárügynek. Élettapasztalata nagy szakmai tudással, elhivatottsággal párosult. Területi referensként való munkálkodása, a szakmai értekezleteken való aktív részvétele jelentős segítséget nyújtott a magyar levéltárügy vezetésének. Munkássága alatt levéltáros-nemzedékek sora végezte el az úgynevezett „Takáts- féle iskolát” egy életre szóló szolgálatra való töltéssel. Nehéz, ugyanakkor gazdag szakmai pályafutása alatt kevés időt fordíthatott tudományos kutatásra, publikációs tevékenységre. Elsődleges feladatának a szigorúan vett levéltári munkát tekintette. Nyugdíjas éveiben tudott csak több időt fordítani a kutatómunkára, így 1980-ban megjelent a Fejér megyei történeti évkönyvben Balatonbozsok története című munkája. Fájdalmas dolog, hogy utolsó munkájának eredményét, a Veszprém megye legjelentősebb XVII-XVIII. századi összeírásai című forráskiadvány kiadását már nem érhette meg.

Dr. Takáts Endre élete mégis így volt, így lett egész. Egésszé tette fáradhataüan munkabírása, hivatástudata, a levéltárügy érdekében vállalt szolgálata. Emléke megmarad, mert példa- mutatása, az általa teremtett hagyományok egykori munkatársaiban, barátaiban tovább élnek. Madarász Lajos LSZ, 1985.1. sz. 103-104. p.

372