Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
volna a lehetősége végre képességei kibontakozására, de ő gyanakodással figyelte az új vezetést. Nem mert dolgozni. Be akarta magát biztosítani minden felé. A tudományos munkából azonban a kiesés, ha hosszú ideig tart, nehezen pótolható. Schwendtner most vette fel különc magatartását, úgy vélvén, hogy ezzel védi magát, - de ha eljárását magyarázni lehet is, ezen a ponton - sorsa alakulásában a felelősségből felmenteni már nem lehet. Végeredményben életpályáját tragikusnak kell tekintenünk: egy tehetségesnek induló proletárfíút látunk magunk előtt, aki már nem tudott élni a felszabadulás nyújtotta lehetőségekkel. Még egy szót az emberről: Schwendtner a végletekig jószívű ember volt, segítőkész, ugyanakkor a természet, az állatok és növények nagy kedvelője. A középkorban talán még legendákat is írtak volna róla, mint Assisi Ferencről, a XX. században csak anekdoták maradnak utána, hogy egy-két generáció múlva azok is elenyésszenek. Kubinyi András LK, 1967. 2. sz. 298. p. Sв 1967. január 30-án 60 éves korában váratlanul elhunyt Schwendtner István levéltáros, a Miskolci állami Levéltár dolgozója. Tolna megyei munkás családból származott. Édesapja korán bekövetkezett halála után az alig 11 éves fiúnak ott kellett hagynia az ózdi vasgyári elemi iskolát s két éven keresztül, mint a vasgyári iroda kifutófiúja, maga is hozzájárult a nehéz anyagi helyzetbe került négytagú család fenntartásához. Amikor édesanyja az Ózdi Munkás, Olvasó, Egylet filmszínházánál pénztárosi beosztást nyert, Schwendtner István beiratkozhatott a miskolci katolikus gimnáziumba, ahol mint szegény sorsú, félárva növendék teljes tandíjmentességet élvezett. Élelmezéséről karitatív úton gondoskodtak. Az 1926-ban megszerzett érettségi után a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója lett s történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. A tanári oklevél megszerzését az állásnélküliség évei követték, amikor is a fiatal tanár csak magántanítványok vállalásából tarthatta fenn magát. Schwendtner István ezeket az éveket Miskolc településföldrajzáról írandó doktori disszertációja összeállítására is felhasználta. 1935-ben megszerezte a bölcsészdoktori oklevelet. Mindez azonban az akkori viszonyok között csak arra volt elegendő, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnál ÁDOB-os alkalmazást nyerhessen. Levéltári pályafutását 1937-ben kezdte meg az Országos Levéltárban. Innen került pályázat útján a Miskolc városi levéltár élére, majd a megyei és városi levéltár egyesítése után a Miskolci Állami Levéltár kötelékébe. Schwendtner István egy igen nehéz elhelyezési körülmények között működő intézményben tevékenykedett. A levéltárhoz való ragaszkodás, őszinte emberszeretet és segítőkészség voltak jellemének legfőbb vonásai s ezért fájlalták váratlan távozását nemcsak közvetlen munkatársai, hanem a megye közigazgatásában és kulturális életében munkálkodó nagyszámú barátai és ismerősei is. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Balázs Páter LSZ, 1967.1. sz. 291. p. Simonffy Emil (1928-2007) 2007. december 77-én váratlanul elhunyt Simonffy Emil, a Zala Megyei Levéltár egykori igazgatója. Simonffy Emil 1928. április 22-én született Debrecenben. A középiskola elvégzését követően a Debreceni Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait, ahol 1950-ben szerzett történelem-földrajz szakos középiskolai tanári oklevelet. 324
