Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

zást követő évek oktatástörténetében, amelyből bölcsészdoktori disszertációját készítette 1982-ben, Győr és vidéke gazdaságtörténetében, a Nyugat-Dunántúl közlekedéstörténetében, a „vasminiszter”, Baross Gábor munkásságában. Emellett se szeri, se száma nem volt a kisebb-nagyobb írásoknak, amelyek a Rákóczi-szabadságharc eseményeitől a szívügyének tekintett 20. századi városszépítésig, a városháza és a szervezett önkéntes tűzoltás történetéig számos témát dolgoztak fel. A ’80-as években alakította meg a Rába Városi Művelődési Központban működő felnőtt helytörténeti klubot, amelyet több mint egy évtizedig vezetett. Ott volt a Hazafias Népfront honismereti mozgalmában, a vetélkedők zsűrijében, a honismereti akadémiák szervezői, a Veszprémi Akadémiai Bizottság és a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpozion konferenciáinak előadói között, jelentős részt vállalt a mostoha körülmények között működő megyei levéltár anyagának költöztetéseiben, a tanácsi, a bírósági és termelőszövetkezeti iratok átvételének előkészítésében. Eredményeit a Szocialista Kultúráért-éremmel (két ízben) és a Munka Érdemrend ezüst fokozatával (1981) ismerték el. Magánemberként kedvelte a társaságot, szívesen énekelt és zenélt. 1987-ben megbízták őt az akkori Győr-Sopron Megyei Levéltári Igazgatóság irányításával, a győri levéltár igazgatói teendőivel. A rendszerváltáskor mindig élénk közéleti érdeklődése több színtéren aktivizálódott. 1990 őszén, lakóhelyén Győrújfaluban polgármesterré választották, tagja lett a megyei közgyűlésnek is, ahol az oktatási és kulturális bizottság elnöki teendőit látta el. Két cikluson át töltötte be a polgármesteri tisztséget, 1994-ben egy ideig a megyei közgyűlés korelnökeként segítette a helyi koalíció megalakítását. Meghatározó része volt, felhasználva a történeti hagyományokat, az önkormányzati munka kialakításában. Figyelemmel kísérte a levéltárügy változásait, szerepet játszott Győr Megyei Jogú Város önálló levéltárának megszervezésében. 1994-ben, elérve a nyugdíj korhatárt, megvált a megyei levéltártól. Ettől kezdve kedvenc kutatási témáival és faluja irányításával foglalkozott. Munkásságát a szakma a Széchényi Ferenc-díjjal (1994), Győr városa 2000-ben a Pro Urbe-díjjal méltatta. Élete alkonyán visszavonultan élt, ezért is jelentett számára örömet, amikor a megyei és a városi levéltár közös kiadásában 2008-ban megjelent válogatott tanulmányainak kötete. Halálával a 20. század derekán működött levéltáros nemzedék jeles tagja távozott, elismertségét példázza az az április 11-i megemlékezés és szentmise, amellyel a Győr-Szigetiek Baráti Társasága adózott egykori alelnöke emlékének.

Gecsényi Lajos - Katona Csaba LSZ, 2010.1. sz. 94. p.

Sashegyi Oszkár (1915-1994)

A Levéltári Közlemények szerkesztőségében 1994 tavaszán született meg az elhatározás, hogy a folyóirat 1995-ös évfolyamának kötetével az 1995. március 5-én nyolcvanéves Sashegyi Oszkárt, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgató-helyettesét fogjuk köszönteni. Nagy energiával láttunk a szervezőmunkához. Sashegyi Oszkár bel- és külföldi munkatársai, barátai és tisztelői széles körét kértük fel a tervezett kötetben való közreműködésre. Alighogy megérkeztek a felkérés elfogadásáról szóló válaszlevelek, szomorú, megrendítő hírt kaptunk: a leendő ünnepelt 1994. október 25-én eltávozott az élők sorából, így változtatta át ünnepi köszöntőnek szánt kötetünket emlékkötetté a kegyeden sors, és így most nekem sem a tudós levéltáros, történész köszöntése, hanem a búcsúztatása a szomorú kötelességem.

313