Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
Murányi József (1933-1988) 1988. december 16-án életének 56. évében súlyos betegség következtében elhunyt Murányi József levéltáros, a Vas Megyei Levéltár munkatársa. Pannonhalmán érettségizett és Győrben hittudományi főiskolát végzett. 1970 óta dolgozott a levéltárban. A megyei levéltárosokra háruló valamennyi munkaterületen megállta a helyét, de elsősorban a kutató- és ügyfélszolgálatban tevékenykedett. Kiváló latin- és né- metnyelv-ismeret birtokában a levéltár feudális kori anyagával foglalkozó kutatóknak nagy segítségére volt. Szenvedélyes érdeklődéssel fordult minden új, a levéltárosi munkát segítő technikai megoldás felé. Fiatalokat megszégyenítő aktivitással tanulta meg a számítógépek kezelését és végezte a levéltári nyilvántartások és a fondjegyzék adatrögzítését. Munkáját lényeglátás, prakticitás és gyorsaság jellemezte. Betegsége súlyosságát senki előtt sem titkolta, halála mégis megdöbbentette egész környezetét. Emlékét kegyelettel megőrizzük. N. N. LSZ, 1989. 2. sz. 110. p. Nagy Lajos (1926-1984) 1984. december 8-án elhunyt dr. Nagy Lajos, az Új Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályának tudományos főmunkatársa, történész, levéltáros, muzeológus. Nagy Lajos 1926. október 6-án született Dunapentelén. A budapesti református gimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészed Karán végezte magyar-történelem szakon, ahol 1948-ban szerzett diplomát, s még az évben doktorált. 1949-től 1961-ig levéltárosként dolgozott a Hadtörténelmi Levéltárban, a Székesfehérvári Állami Levéltárban, a Budapesti 2. sz. Állami Levéltárban és a Fővárosi Levéltárban. 1961-től a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa volt, 1973 és 1978 között a Várostörténeti Osztályvezetője, 1979-től haláláig ismét levéltárosként tevékenykedett. Rendkívül művelt, nagy tudású, széles látókörű és érdeklődésű ember volt. Ezek a tulajdonságok és adottságok jellemezték alkotói munkásságát is. Történetírói tevékenysége során többek között Budapest történetével foglalkozott, melynek összefoglalása a Budapest Története 1975-ben megjelent harmadik kötete. Ezért a munkájáért nívódíjat kapott. További kutatási és feldolgozási területei Fejér megye és Székesfehérvár története, Wathay Ferenc XVII. század eleji költő munkássága; kézművesipar-történet (az országos céhkataszter munkálatai során), valamint történeti statisztikai feldolgozások (elsősorban „Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában” I. kötetében). 1984-ben jelent meg Bácskai Vera - Nagy Lajos közös műveként a „Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1928-ban” c. nagy monográfiája. Halálakor már nyomdában volt szintén közös kiadványként;„Széchenyi István pesti tervei” c. levél gyűjteménye. 18 éves levéltári gyakorlatát, hatalmas anyagismeretét levéltári leltárak, fondjegyzékek és levéltárelméleti munkák igazolják. Kiemelkedőek közülük a Levéltári alapleltárak sorozatban 1959-ben megjelent Pest sz. kir. város Levéltára, valamint az egyházi levéltárak anyagáról készült fondjegyzékek. Az 1960-as évek elején részt vett a tanácsi levéltárak számára alapvető fontosságú fondjegyzék szerkesztési utasítás kidolgozásában és szerkesztésében. Ennek az utasításnak a felülvizsgálatát kezdte meg 1983-ban. Már csak arra volt ideje, hogy kidolgozza a módosítási javaslat alapkoncepcióját. Múzeumi évei alatt kiállítás rendezői tevékenységével 268
