Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
köreinkben töltött. Úttörő érdemei voltak a vármegyei és városi feudális kori iratok, a lymbus és a különlegességek gyűjteménye rendezésével, ezek segédletezésével. Latin és német nyelv- ismerete révén a nyolc évtizedes, szabad királyi rangért folyó küzdelem forrásait is ismerte, és „természetesen” a kiváltságok elnyerése után keletkezett források (polgárlisták, összeírások, teleknyilvántartások stb.) rendszerezése is nevéhez fűződik. Ennek a rendkívül fontos és nagy becsben tartott forrásegyüttesnek szinte egyedüli, szakavatott ismerője volt. Kutatási eredményeit több ezer témafeltáró karton őrzi, ahogy a rendezéseiről összegzett alapvető levéltári segédletek, valamint a fondstatisztikai adatlapok, maga a fondjegyzék és az ezekkel kapcsolatos nyilvántartások elkészítésében is részt vett. Saját kutatásai mellett számos és jelentős kutatási programhoz és publikáláshoz adott fontos segítséget. Pl. Madas József: Pécs-belváros telkei és házai és A pécsi Budai Külváros telkei, házai és utcái című, nagyszabású, Kossuth-díjra is jelölt adatgyűjteménye az ő lelkiismeretes szakmai segítségének nyomait is magán viseli. De a 18. századi források mellett a többi levéltári fondról is kimerítő ismeretekkel rendelkezett, gyakorlatilag az akkori levéltári gyűjtemény „mindenese” volt, nem tudtak a kutatók - és mi sem! - olyan szakmai kérdéssel hozzá fordulni, amire ne tudott volna kimerítő választ adni. Raktár- és forrásismerete ma is legendás és példaértékű. Ez természetesen azzal is együtt járt, hogy szinte folytonosan végzett raktári rendezési szakfeladatokat is. Mindezek során szerzett ismereteit kiválóan kamatoztatta írásaiban és forrásközléseinél is. Ezek a Baranyai Helytörténetírásban megjelent írások mára már a helytörténeti kutatók körében kivétel nélkül értékes szakirodalomnak tekinthetők, így az olvasó-egyletek és népkönyvtárak dualizmus-kori adattára, Mária Terézia cigánysággal kapcsolatos rendeletéi és a Baranya megyei cigányösszeírások (1775-1779), Baranya vármegye és Pécs szabad királyi város malomösszeírásai és malomtörténeti adatai 1815 és 1844 között. Ehhez a témakörhöz sorolható a Baranya vármegye malmok 1785-1786 évi összeírásáról készült szintézise, és végül a Pécs város polgárai (1697-1707) című figyelemreméltó írása. Ugyanakkor a Baranya című történeti közlemények szerkesztő- bizottságában is tag volt, de szerzőként is gazdagította a periodika elvitathatatlan értékteremtését. Több kitüntetéssel is jutalmazták munkásságát, de talán a 2000-ben odaítélt Pécs Város Tudományos Díja hozta meg számára a legnagyobb elismerést. A szakmai szerepvállalások mellett egyénisége, iskolateremtő beszélgetései, sajátságos, csak rá jellemző humora, kifogyhatatlan történetei, önzetlen segítőkészsége és mély együttérzése ugyanilyen mértékben tudtak ránk hatni. Mi akkor, az egy évvel ezelőtti könyvbemutatón csodát vártunk, holott a csoda az volt, hogy köztünk lehetett. Hogy iskolát teremtett katedra nélkül, hogy úgy adta át tudását, hogy nemcsak az úgynevezett szakmai ismereteket adta tovább, hanem annál jóval többet; alázatot, emberi méltóságot, hitet, egymás megbecsülését. Gyakran ismeretlen értékrend ez mai szürke valóságunkban, és mennyire egyedül lehet lenni egy ilyen morális igénnyel! De viselte ennek súlyát is, nehéz örökséget hátrahagyva. Észre sem vettük, hogy egy külön tanszékre járunk, ahol mindenki véleménye és értékteremtése fontos, a „kinti világ” torzulásai ellenére is. Köszönjük, hogy velünk voltál! Isten Veled, Marinka! Márfi Attila LSZ, 2010. 2. sz. 85-86. p. Morva Tamásné Belényes Teréz (1929-2000) Még vannak köztünk pályatársai közül néhányan, akik emlékeznek arra az 1957-es időszakra, amikor Morva Tamásné Tériké a Hadtörténelmi Levéltárba került. Történelem-levéltár 266
