Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Meggyesi László (1926-1986)

Szerény, szorgalmas, lelkiismeretes kolléga távozott körünkből, aki csaknem 15 éven keresztül volt munkatársa majd osztályvezetője Budapest Főváros Levéltárának.

Meggyesi László 1926-ban született. Családi körülményei és a II. világháború miatt érettségi vizsgája letétele után tanulmányait nem tudta folytatni, erre csak jóval később, az 1960-as évek első felében kerülhetett sor. 1966-ban szerzett magyar irodalom-történelem szakos diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1944- 1970 között tanácsi tisztviselőként, majd a Fémmunkás NV-nél bérelszámolóként, végül a Fővárosi Kézműipar területén különféle munkakörökben dolgozott.

Mivel diplomájának megfelelő érdeklődését és szakmai ambícióját e munka nem elégítette ki, ismereteit és tudását a tudományos pályán akarta kamatoztatni. így lett 1970. július 15-től Budapest Főváros Levéltárának munkatársa, ahol kezdetben a III. (gazdasági szervek iratait őrző) osztályon, majd 1975-től egészen nyugdíjba vonulásáig a gyűjtőterületi osztályon tevékenykedett. Munkáját mindig pontosan, lelkiismeretesen végezte, emberi magatartása és kollegialitása példamutató volt. Mindezek megbecsülést, elismerést és tiszteletet szereztek számára kollégái körében. Nem volt véletlen tehát, hogy 1980-ban a gyűjtőterületi osztály vezetőjévé nevezték ki. E beosztásában is megmaradt ugyanannak a szerény, segítőkész és szeretetre méltó embernek, aki ezt megelőzően is volt.

Levéltárosi munkája mellett értékes feldolgozó tevékenységet fejtett ki, elsősorban az üzemtörténet területén. E tárgykörből írta doktori disszertációját is [a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár elődvállalatainak története (1919-1946)] és védte meg 1977-ben. Ezenkívül megírta a Bosch gyár budapesti leányvállalatának történetét és részt vett több más üzem történetének feldolgozásában. Ugyanígy részese volt a Budapest története IV., valamint a Források Budapest múltjából III. kötete munkálatainak. Emellett számos ismeretterjesztő cikket jelentetett meg a különböző újságok és folyóiratok hasábjain. 1981-től folyamatosan hatalmasodott el rajta a betegség, egészségi állapota mind rosszabb lett. Ennek ellenére - amíg ereje engedte - lényegében egészen haláláig változatlan intenzitással dolgozott. Emlékét kegyelettel őrzik munkatársai.

Újlaki Péter LSZ, 1986. 3. sz. 106. p.

Mérő József (1879-1963)

Mérő József halálával a régi levéltáros gárdának egyik legjobb szakembere távozott el közülünk. A Baranya megyei Bolyban született 1879. november 3-án kisiparos családból: atyja falusi asztalosmester volt, A középiskola alsó osztályait Baján, felső osztályait pedig Pécsett végezte. Utána a budapesti egyetem r. kát. teológiai karának lett hallgatója, s ugyanitt szerzett doktori oklevelet 1908-ban. Tanulmányútra Rómába is kiküldték. 1903-1919-ig r. kát. egyházi alkalmazásban volt mint káplán, püspöki levéltáros, szentszéki jegyző, majd püspöki titkár. De 1919-ben az egyházi szolgálatból kilépett, megnősült és 1922-ig magántanítással foglalkozott. Elődjének árvaszéki ülnökké történt megválasztása után, 1922. február 15-én Baranya megye helyettes allevéltárosává nevezték ki azzal, hogy az 1883. évi I. te. alapján a vármegyei levéltárnoki állás elnyeréséhez szükséges alaki képesítés megszerzését fél éven belül igazolja. Másfél hónap sem telt el, amikor Mérő József bemutatta megyéjének az

262