Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
elkészítését állandóan szorgalmazta, és a később megjelenő alapleltárak első felvételei az ő vezetésével készültek el. Segítette és támogatta a kiadványmunkákat. Ő maga is részt vett „Az ellenforradalom hatalomrajutása és rémuralma Magyarországon” c. dokumentumkötet összeállításában és szerkesztésében. 1954 novemberében került vissza a Munkásmozgalmi Intézet Archívumába, amelynek vezetője volt haláláig. Irányításával új alapokra helyeződött az egész alosztály munkája. Az Országos Levéltárban szerzett tapasztalatait felhasználva, szívós és következetes munkával egy jól működő, szakszerű pártarchivumot hozott létre. Ez idő alatt sem szüntette be egyéni alkotó munkáját. Tanulmányai jelentek meg az 1929-es válságról, a kommunista bányászok tevékenységéről. Részt vett „A bányászok élete a Horthy-rendszerben”, „Az 1929-1933. évi gazdasági válság hatása Magyarországon” c. kötetek munkálataiban. Nagybetegen is dolgozott, nem tudta és nem akarta a mindennapi rendszeres munkát abbahagyni. Tele volt tervvel, elképzelésekkel, amelyeket meg akart valósítani. Azt gondolta, hogy hihetetlen akaratereje győzedelmeskedik gyenge fizikumán is, mint-ahogy annyi nehézségen segítette már át élete során. A toloncházat, a garanyi intemálótábort, a különleges munkásszázadot is azért sikerült a fiatal kommunistának átvészelnie, mert életben akart maradni, mert szerette az életet, szerette az embereket és mert tervei voltak. Helytállása segítette őt át a nehézségeken és ez a helytállás segített másokon is. Az ellenforradalom alatt sem felejtette el, hogy hol a helye. Többek között az ő tevékenységének köszönhető, hogy a párt egy időre őrizetlenül maradt iratanyagát sikerült megmenteni. Súlyos betegségét ezúttal már nem sikerült legyőznie. Sok szép és hasznos elképzelés maradt megvalósítatlanul, de tömérdek munka, helytállás és emberség tette gazdaggá rövid életpályáját. Emléke hosszan él szaktársai, barátai körében. B. Lőrincz Zsuzsa LK, 1963. 2. sz. 349. p. ü Kubitsch Imre a magyar munkásmozgalom régi harcosaként érkezett a Magyar Országos Levéltárba. Törékeny alakján meglátszottak az illegalitás éveiben osztályrészéül jutott szenvedések. Bár az Országos Levéltárban mindössze három évet töltött (levéltárosi pályájának további, nagyobb részét mint az MSZMP Párttörténeti Intézete Archívumának vezetője élte le), rövid itteni működése következetes kommunista magatartása, mélyreható emberismerete, vasszorgalma révén kitűnő hatással volt az Országos Levéltár annyira fontos, az egész magyar polgári korszak történeti forrásanyagát őrző II. osztályának életére és munkájára. Felszámolva az ennek az osztálynak munkáját bénító személyeskedő jellegű vitákat (semmit sem gyűlölt annyira, mint az üres beszédet), úgyszólván minden jelentős munka erélyes kezű továbbmozdítója lett. Az ő osztályvezetése alatt osztályán indultak meg eréllyel a nemzetközi kiállítás magyar anyaggal való kiegészítésére alig volt idő. Ezért erről az anyagról s beillesztésének módjáról nem kívánunk szólni. Annál inkább szeretnénk megdicsérni a rendezőket, akik a kiállítást magyarországi bemutatására előkészítették, az Országos Levéltár azon rendezési, leltározási és repertorizálási munkálatai, melyek azóta már befejezést nyertek. Mint az MSZMP Párttörténeti Intézete Archívumának vezetője is, a leggyümölcsözőbb együttműködést építette ki az állami levéltárakkal. Magatartása, emberekkel, elsősorban a vele dolgozókkal való kapcsolata a legjobb propaganda volt a kommunizmus eszméi mellett. Ment volt minden szubjektivitástól, mindig az ügyet nézte, a megvalósulásért érvekkel 234
